Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Gagyi József: A fehéregyházi Petőfi-kultusz és a nemzeti identitás lokális változatai
a Helyi Tanács tulajdonába megy át, és megbízásos alapon a Petőfi Egyesület veszi át a gondozását. Mivel a Segesvári Múzeum kiüríti az emlékházat, magyarországi segítséggel új kiállítást rendeznek be, előbb azonban renoválni kell magát az épületet. 1999-ben felállítják Kiskunfélegyháza ajándékát, az egészalakos Petőfi szobrot. 2000-ben a Petőfi-fordítók közül elsőnek Eugen Jebeleanu plakettjét avatják fel (szintén a kiskunfélegyháziak ajándéka). Tíz év elteltével már nem emlékműről, hanem emlékműegyüttesről, megerősödött szimbolikus töltetű emlékhelyről lehet beszélni. A kultuszhoz való mai viszonyulások A kultusz emlékezetközösséget, identitást épít. Petőfi-kultusz és Petőfi- ünnep nélkül más lenne a fehéregyházi magyar identitás. A Petőfi-ünnep ma a fehéregyházi magyar közösség és a segesvári magyar elit legnagyobb ünnepe. Az ünnepélyeken általában egyetlen helyi román vezető, értelmiségi sem jelenik meg, pedig a magyar szervezők rendszeresen hívják őket. Az első világháború után nem, de 1945-től 1987-ig, amikor betiltották, a helyi román vezetők is részt vettek az ünnepségeken - igaz, akkor aképpen aktualizálták az ünnep mondanivalóját és üzenetét, hogy a „világforradalom és a respublika", s kevésbé a magyar nemzet nagy költőjéről szóltak. Ezt tanúsítják az ekkor keletkezett feliratok is8. 1990-ben a román-magyar kapcsolatokban évekre kiható esemény, fordulópont volt március 15-e. Ezen a napon Romániában a magyar nemzetiségűek saját szervezésben, korlátozások nélkül mutatták fel a nyilvános térben nemzeti szimbólumaikat, fogalmazták meg etnikai identitásukat. A románok ezen az ünnepnapon a szocialista-nacionalista diktatúra által üldözött másság kinyilatkoztatásával szembesülhettek. 1990 márciusában a magyar ünnep, az erről készült képek-tudósítások, azaz a „hivatalos valóság" mint közvetlenül fenyegető veszély jelent meg. Decemberben még nem, ellenben márciusban már sikerült a románok között az ellenség-mítoszt hatásosan és hosszú ideig, cselekvésekre sarkallóan aktualizálni. A különállás, ellenségesség csúcspillanata volt 1990 márciusa Fehéregyházán is. Az eltelt időszak azonban lényeges változásokat hozott. A változásokat elemezve mondhatom, hogy a lokalitás konstruálásának alap- és próbaköve a helyi románok viszonyulása a Petőfi-ünnephez. „Nem tudják megemészteni. Egyszerűen nem tudják megemészteni..."9 - mármint a helyi román vezetők, a román emberek a Petőfi-ünnep jelenségét. Én ezt árnyalnám, és úgy fogalmaznám át: tapasztalható a viszonyulások lassú változása. Koszorúk, szalagok Az emlékműnél 1990 előtt csak a Magyar Nagykövetség koszorúin volt piros-fehér-zöld szalag. Ez nyilvánvalóan irritálta a „nemzetibb érzelmű" 307
