Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Gagyi József: A fehéregyházi Petőfi-kultusz és a nemzeti identitás lokális változatai
hogy a magyar jelenlét megerősödjön Petőfi halálának helyszínén, a nemzeti identitást konstruáló kultusztér egyik jelentős helyén. A telepítésekkel átalakul az etnikai szerkezet, kiegyensúlyozottan multi- etnikussá válik a település, kialakulnak egy, a szászok távozásáig tartó korszak etnikus keretei. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 2049 a falu lakóinak száma, ebből 1194 román, 444 magyar, 188 szász, 223 cigány. A huszadik században a románok aránya - főképp a más etnikumúak betelepülései miatt - fokozatosan csökkent. Ez volt jellemző a hatvanas-hetve- nes-nyolcvanas évekre is, ugyanis ekkor párhuzamosan a románok mellett (főleg szomszéd falusi, sárpataki) magyarok is betelepednek. 1977 és 1992 között kivándorolnak a szászok. Bár a románok száma stagnált, a magyaroké csökkent, mégis a település összlakosságán belül a románok aránya jelentősen, a magyaroké igen kis mértékben növekedett. így ma ugyanolyan a románok aránya, mint százötven évvel ezelőtt. A magyarok száma főleg az elmúlt száz év alatt gyarapodott, és ma a település lakosságának mintegy egynegyedét (1992: 23,92%) alkotják. A Petőfi-kultusz kialakulása, változásai 1849. július 31-én a fehéregyházi síkon zajlott az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik utolsó ütközete. Több mint négyszáz honvéd vesztette életét. Petőfi Sándor eltűnése, feltételezett halála miatt azonban a csata olyan szimbolikus dimenziót nyert, ami a magyar „Nemzeti Panteonba" emelte be, a nemzeti kulturális tér részévé tette a helységet. A kultusz fokozatosan körvonalazódik. 1867-ben tér haza kufsteini rabságából gróf Haller Ferenc, aki a birtokán található hármas tömegsírt bekerít- tette, és föléjük, a kegyelet jeléül, hársfákat ültettetett. 1874-ben kerül a faluba a fiatal, szomszéd falusi, héjjasfalvi származású, tehát a 48-as emlékeket száj- hagyományból is ismerő Balázs Imre református pap. Életének nagy tétje, hogy a fehéregyházi csata és Petőfi emlékéhez méltó emlékmű álljon Fehéregyházán. Szervezni, gyűjteni kezd, majd, miután Segesvárra kerül1, megalapítja a Magyar Kaszinót, amely gazdája és szervezője lesz az évfordulós Petőfi-ünnepeknek. Az általa összegyűjtött pénz teszi lehetővé, hogy 1887-88- ban, Segesváron a vármegye- házát és a református templomot építő budapesti műépítész, Alpár Ignác megrajzolja az emlékmű tervét, majd Köllő Miklós szobrászművész elkészítse az emlékmű csúcsán levő A múzeum épülete napjainkban 303
