Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Gagyi József: A fehéregyházi Petőfi-kultusz és a nemzeti identitás lokális változatai
Segesvári Petőfi-ünnep: gyülekezés a csatatéren, 1899. Wottitz Manfréd felvétele, PIM románságnak mindig is viszonyulnia kellett: 1899 óta tanúja a történelmi megszakadások és újrakezdések meghatározta magyar ünnepeknek, felvonulásoknak, igen jelentős magyar politikai-kulturális személyiségek látogatásainak, az igen jó külföldi kapcsolatrendszer látható eredményeinek. A „magyar Fehéregyháza" a magyar nemzeti térben igen ismert és fontos helyszín, a „román Fehéregyháza" ezzel nem veheti fel a versenyt, hiszen a román nemzeti térben semmiféle szerepe nincs. írásom inkább a magyar nemzeti identitásépítés lokális változatát mutatja be, mivel ez artikulált, lát- ható-tapasztalható. Igen aszimmetrikus viszonyt kell kezelni helyben ahhoz, hogy az a jelentős (turisztikai-kulturális-fejlesztési, így gazdasági) potencialitás, amelyet az emlékhely jelent, a lokalitás építőjévé váljon. A kérdés tehát: a „magyar Fehéregyháza" legfontosabb lokális értéke, a jelenlegi toleráláson túl, elfogadható-e a román közösség számára, mint a település teljes társadalmának legfontosabb értéke? Párhuzamos, vetélkedő - vagy kooperatív, egymást kiegészítő lesz-e a különböző etnikumok lokalitásépítése Fehéregyházán? Etnikumok Fehéregyházán Fehéregyháza helyi társadalmának huszadik századi történetét az első világháború előtti másfél évtized eseményei döntően befolyásolták. A csődbe jutott Haller grófok birtokának felét a szász érdekeltségű Siebenbürger Vereinbank, felét pedig a magyar állam vásárolja meg. A bank előbb negyven Zsombolya melletti sváb, majd azok gyors távozása után huszonnyolc környékbeli szász családot hoz a faluba. A magyar állam 32 magyar református családot telepít: ötöt Esztergom megyéből, a többieket a Székelyföld fal- vaiból. Lentebb részletesebben is szó lesz róla: azért történt 1904-1908 között a telepítés, hogy Petőfi, a honvédok sírjai ne kerüljenek idegenek birtokába, 302
