Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza
Az Andrássy út 60. „keretének" részlete mi gyűjtemények szétosztódása-szakosodása és önálló vagy helyi gyűjtemények létesítése során a kultuszhellyé válás esélye mindkét oldalon csökken. így már a Magyar Nemzeti Galéria (1957) sem rendelkezik kultikus vonásokkal, mert praktikus és szakmai (gyűjteményosztódási és -egyesítési) szempontok hozták létre. 20. századi múzeumainknál ráadásul több esetben is hiányzik a múzeumhoz mint gyűjteményhez és intézményhez szervesen hozzátartozó, sajátos igényeit kielégítő, azok szerint tervezett és kultikus voltára utaló építészeti mű. (Sosem épült például épület a Fővárosi Múzeum számára, amit 1887-ben alapítottak.) Vagy ha mégis, abban a köz nem vesz úgy részt (például adományaival), mint korábban, illetve nem tudatosítják a közösségben, hogy a létesítmény az ő, és nem az állam munkájának gyümölcse. Az értékek megőrzésének és megismertetésének szándéka, szakszerűséggel, utóbb közművelési és közönséget szervező programokkal társulva a szakmai-esztétikai megismerés mellett az érzelmi jeliegűre - ami a kultusz egyik éltetője - már nem épít. A köz, a közönség mint a társadalom fogalmának alternatívái a múzeumi munka célterületei; közösségként való felfogásuk vagy akár a muzeológus közössége velük elhalványult. Azaz mintha eltűnt volna a múzeum kultuszhely-jelentése. Elidegenedése a társadalomtól múzeumelméleti kérdéssé vált, illetve a turizmus, a szabadidő eltöltésének egyik lehetséges helyeként történő meghatározásában nyilvánul meg. Alkalmanként és váratlanul - egy-egy kiállítás kapcsán például - mégis kultikussá válhat a hely: a bemutatott tárgy vagy személy révén. És - összefüggésben a korszakok speciális érdeklődésével - átmenetileg kultikus jelentőséget nyertek egyes gyűjteménycsoportok, különösen, ha a számukra megrendelt épület is reprezentálta ezt a jelentőséget. Ilyen volt - a látogatók számából kiolvashatóan - a még a 19. században alapított, 1896-ban végleges és 290
