Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza
Keserű Katalin ALKALOM ÉS MŰ A Terror Háza A múzeumok olykor kultuszhelyek, attól függően, hogy a múzeumot létesítő gondolat, a benne őrzött tárgyak és ereklyék milyen mértékben reprezentálnak és ápolnak közös vagy közösségi eszmét, s hogy a közösség eszméje-e a kornak, melyben a múzeum működik. A múzeum épülete maga is állhat olyan elemekből, melyek a közösségre vagy a gyűjtemény közösségi - az egyéninél magasabb értelműnek felfogott - jellegére szimbolikusan utalnak. A 19. századi nagy múzeumépítési hullám mindenütt átvette a klasszikus kultuszhelyek (görög templom és római panteon) formáját (Magyar Nemzeti Múzeum Budapesten) mint a nyugati kultúrában általánosan ismert jelentéshordozót, és - talán éppen ezért - jelentős társadalmi események is zajlottak éppen a múzeumok környezetében (Pesten például 1848. márc. 15-én), amik közösségi jelentőségükre vetnek fényt, s amikre azóta is kultikus eseménysorral emlékeznek a helyszínen. A közösségi emlékezet számára emlék(eztető)műveket is felállítottak múzeumok környékén (a Múzeum-kert mint szabadtéri Pantheon). Ezek a múzeum kultuszhely-voltára nemcsak utaltak, de meg is erősítették azt. Kultuszhellyé válhat alkalomszerűen is a múzeum (mint a Magyar Nemzeti Múzeum a koronázási jelvények átmeneti kiállításakor). Vajon a 20. századi múzeumok története ezekhez az előzményekhez hasonló? A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésekor ez volt a múzeum a politikailag éppen nem, szándékaiban annál inkább létezett Magyarországon. Egyetlen és az ország életének minden területére kiterjedő nyilvános gyűjteményként valamint az általános európai „haladás" áhított részeként is (a British Mu- seummal egyidőben nyílt meg) létét kultusz övezhette. Feltételezésem szerint az általános-enciklopédikus múzeu- Az Andrássy út, háttérben a Terror Házával 289
