Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kovács Ida: Bébé, a festő. Ottlik Géza és a képzőművészet
huzamosan írja töredezett, különleges központozású (zárójelekkel, idézőjelekkel és gondolatjelekkel át- meg átszőtt), helyenként naplószerű jegyzeteit, emlékeit, reflexióit. Bevallása szerint, szövegét kiegészíti barátjának, az író Medvének, valamint néhai feleségének Mártának gondolataival, napló- részleteivel. A vendégszövegnek feltüntetett, vagy annak mondott részletek múltból, álomból, jelenből szövődnek. A regényben a munkájába alig belekapott, de máris elbizonytalanodott festő teljességében (egyfelől tablókép, másfelől egy ablak képe) szeretné megragadni nemcsak gyermekkora színhelyét, atmoszféráját, szagát, de ahhoz kötődő emlékeit is. „Mégis belekezdtél, Bébé. Kár volt, ugye? Abba az ebédlőablakba a régi Fehérvári út 15/b alatt. A szemközt látható kopár tűzfalak, málló vakolatú üres boltívek, új szokatlan világításban, ahogy a korareggeli napfény rájuk esik, mert iskolába kellett járnod, újabban, rossz volt, ki az ágyból, mosdani, öltözni, Júlia, anyád, próbálod megfesteni és sehogyansem boldogulsz vele. Túl nagy fába vágtad a fejszédet."53 Másutt: „... a sarokszobából nyílt az ebédlő, az északkeletre néző ablakával, amelybe bele kellett festenem valami módon Júliát. Valami módon a lényét (ugye). Mégpedig oly módon, hogy benne legyen: kora reggel elmenni (iskolába), délutánonként, esténként hazajönni (bárhonnan), volt hová az embernek."54 Bébé kiskamaszkori terve, amelyet a kőszegi alreál második emeletén magányosan szőtt, valóra vált, erről tájékoztatnak a regény első lapjai: „Elismert festőnek végül a világ is, és ebben az a csoda, hogy nem fizettem érte nekik semmit - semmi árat. Ami megint ritka dolog, szerencsés véletlen. Hogy ezt mind így magam elé tűzzem, erre álmomban sem mertem volna gondolni. S ezekből nem lett, miként a beteljesült vágyainkból lenni szokott, torzkép, gúnyrajz, a sors csúfolódása."55 Bébé tehát megtanulta Velázquez mesterségét, tud fasort és magányos fát festeni. Ő azonban Az ablak megfestésére készül. A sértetlen teljesség megragadása/2. Ottlik Géza 1985. május 23-án, a Károlyi-palotában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy képzőművészeti kiállítást nyitott meg. Címe: Válogatás a Kosztolányi képzőművészeti pályázat anyagából. Az író a falakon függő Kosztolányi- művek ihlette grafikák és festmények között mondta el beszédét, amelyet az alábbiakban adunk közre. A szöveg tudomásunk szerint máig nem jelent meg nyomtatásban.56 „Kérem szépen, engedjék meg nekem, hogy elmondjak két történetet a képzőművészet témájában a festészet és a költészet határairól. Az elsőben, Gu- lácsy firenzei éjszakájában a festészetbe betolakszik az epikai költészet, regényanyag, elég gorombán, a másodikban épp fordítva, a regénybe, történetbe avatkozik be nagy erővel a festészet. Az elsőt Kosztolányi írja Gulácsy Lajosról: Ez a költő, ki ecsetjével verseket festett, és céhbeli volt az írók között is, valamikor, ifjúságának éjszakáján, elmondott nekem egy történetet. Firenzében, nagyon fiatalon, bonctant akart tanulni. Vajmi kevés szüksége lehetett rá, 283
