Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kovács Ida: Bébé, a festő. Ottlik Géza és a képzőművészet
Ottlik Géza Szántó Piroska szentendrei kiállításának megnyitóján, 1982 felelő ember a nem neki való helyen. Ez ugyan szinte elvi követelmény manapság a művészetben, irodalomban világszerte, mégis engedjék meg, hogy Szántó Piroska beleegyezésével, a művészetéről szóló bevezetés helyett egy kis történetet mondjak el, amely rólam -, és Szántó Piroska képeiről táplált laikus, hozzá nem értő, halvány sejtelmeimről szól majd. Első találkozásunkkor, 1945-ben, - a megismerkedés és meghatottság - hogy ő is él, túlélték ők is a háborút, rémuralmat, ostromot - ünnepélyes, de hosszúra nyúlt perceiben, nézem a képeit. Kukoricák. Mit szólok hozzá? Mire én, ahelyett hogy összehúzott szemmel vagy hunyorogva szakértőén méregetem a képet, hogy végül egy szigorú bólintással annyit mondjak: erős vagy kemény vagy még- inkább: letaglóz, ehelyett feledve az ünnepélyes hangulatot, dühösen kifakadtam: - Ez magának kukorica?! A Visegrádi utcában voltunk, és attól félek, a festőnek elállt a lélegzete. Megbántottam.2, Nekem a kukorica csodás, sűrű erdő volt, zöld alagút. [...] erdő, búvóhely. Árnyékot adott a tűző napon, menedéket. Hűs, zöld alagút volt és nagy, erős védelem. Szántó Piroska kukoricái inkább védelemre szorultak maguk is, menedéket bajosan adhattak. Szélfútta, tépett, szomorú, gyér jószágok. Egyének, nem közösség. Még csalamádénak is inkább sarjú- vagy fattyúhajtások csak. Kórók."3 Ottlik egy festmény kapcsán tehát a művészi ábrázolás hitelességét kéri számon, s a hitelesség záloga számára az ismerősség vagy ráismerés érzése, amelyet a mű benne ébreszt.4 Szántó Piroska képe előtt állva először türelmetlenül kutatja ezt a hitelességet, s később, amikor már nem keresi, - megtalálja. „Aztán egyszer áprilisban, Jászszentandráson láttam a falu megriadt tekintetében, a sorban álló, feketébe öltözött asszonyok arcán Szántó Piroska kukoricáinak széltépett, halálra sebzett védtelenségét. [...]- Piroska nyert, a kukoricái legyőzték a valóságosakat. Nemcsak Gödöllőn, ahová egy év 270
