Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Takács Ferenc: Iparosított ünneplés. A Joyce-kultusz és a Joyce-üzlet
Irish Times 2002. május 29-i keltezésű tudósítását foglalom össze kivonatosan, a magam közbeszúrt magyarázó megjegyzéseivel: „Az ír Nemzeti Könyvtár ötszáz lapnyi Joyce-kézirat birtokába jutott... Síle de Valera kultuszminiszter asszony szóvivője szerint ez a beszerzés került a legtöbbe valamennyi nemzeti kulturális intézmény eddigi beszerzései közül. Nem sokkal déli tizenkét óra után Bertie Ahern miniszterelnök üdvözölte de Valera miniszter asszonyt a Dublini Repülőtéren, aki a Brit Légierő egyik londoni támaszpontjáról érkezett meg a Joyce-kéziratok egyedülálló szállítmányával. A Nemzeti Könyvtár igazgatója, Brendan O'Donoghue tegnap vásárolta meg a kéziratanyagot Alexis Leontól, Paul Leon fiától. Paul Leon Joyce párizsi barátja, ügynöke, titkára és jogtanácsosa volt a harmincas években. A kéziratok között van Joyce több ifjúkori, még Dublinban keletkezett jegyzetfüzete, jegyzetek és vázlatok az Ulysses több fejezetéhez és a Finnegans Wake egyes részeinek kefelevonatai, közöttük Joyce által korrigált levonatok. A kéziratköteg €12.6-ba (tizenkétmillió-hatszázezer euróba-T. F.) került. Az Allied Irish Bank (Írország legnagyobb magánbank-konzorciuma-T. F.) €6.8-t (hatmillió-nyolcszázezer eurót-T. F.) adományozott a kéziratok megvásárlására; ezt az összeget a bank leírhatja az adójából. A fennmaradó részt a Heritage Fund-ból (az ír nemzeti kulturális örökség-alapból-T. F.) fizetik ki. A Nemzeti Könyvtárban Bertie Ahern miniszterelnök által ünnepélyes külsőségek között elhelyezett anyagot hamarosan kiállítják." Elsőnek nem árt az összeget forintra átszámítanunk, hogy hozzávetőleges mértékélményünk lehessen az ügy gazdasági dimenzióiról. Ezek szerint 250 Ft-os euró-középárfolyammal számolva az ötszáz kéziratoldalért Írország - politikai és pénzügyi reprezentánsai révén - hárommilliárd-egyszázötven- millió forintot fizetett ki. Ez az összeg - magyar pénzben és a magyar viszonyok tükrében - horribilis összeg. Egyben felfoghatatlanul nagy összeg. Hipotetikus kérdés: mennyit fizetne ki egymással összefogva a Nemzeti Kulturális Alap és a Postabank egy külföldinek, aki eladásra kínálná azokat az Arany-kéziratokat, amelyekről eddig úgy tudtuk, hogy a Voinovich-házban megsemmisültek? Egymillió forintot? Ötmillió forintot? Talán. De három- ezeregyszázötvenmillió forintot semmiképpen. Ez az összeg nyilván nem a kéziratnak szól. Az anyagnak megvan persze a maga szűkebb értelemben vett szakmai értéke a Joyce-filológia számára - ez jelentős, bár korlátozott érték - , de hárommilliárd-egyszázötvenmilló forintos értéke nincs. De hát az ír Köztársaság nem is egy mégoly fontos ír szerző kézirathagyatékát vásárolta meg, hanem valami mást: kegytárgyat vett, a nemzetvallás kegytárgyát, amint ezt a tranzakció nemzetpolitikai és nemzetifinanciális vetületei, valamint a tranzakció keretéül szolgáló rituális-cere- moniális aktusok jellege - a kézirat megérkezése, melyet hivatalos látogatásra érkező állam- és kormányfők fogadása során szokásos ünnepélyes tiszteletadással körítettek - is mutatják. 224
