Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Takács Ferenc: Iparosított ünneplés. A Joyce-kultusz és a Joyce-üzlet
Takács Ferenc IPAROSÍTOTT ÜNNEPLÉS A Joyce-kultusz és a Joyce-üzlet Amikor 2001 őszén eleget tettem a Petőfi Irodalmi Múzeum igazán megtisztelő felkérésének és a Szerb Antal-emlékkiállítás megnyitóünnepségének a keretében rövid előadást tartottam a szerzőről, aki ennek a kiállításnak az alkalmául szolgált, az előadás után odajött hozzám a Múzeum egyik munkatársa. Megdicsért, majd némi iróniával megjegyezte: nem tudtuk, hogyan fog Szerb Antal kapcsán eljutni Joyce-hoz, de felesleges volt aggódnunk, mert a jelek szerint sikerült. így igaz: Szerb Antal szellemesen mérges Joyce-elleni kirohanása, a A világirodalom történetében olvasható ingerülten kultuszellenes megjegyzés volt a kiindulópontom, Szerb Antal és James Joyce viszonyáról beszéltem akkor. Ezúttal semmi ok az aggodalomra, hiszen James Joyce neve már tanulmányom címében is megjelenik: most, amikor mű és alkalom viszonyát veszem szemügyre, Joyce-ról és kultuszáról fogok néhány észrevételt tenni. Avval próbálok foglalkozni, amit konferenciánk címe jelöl ki számunkra: a joyce-i életműnek, egyáltalán a „James Joyce"-névvel vagy szókapcsolattal megjelölt valaminek - ennek a kollektívképzetnek, mítosznak vagy imázsnak - az „alkalom" szóval jelölt jelenséggel való kapcsolatával.1 Pontosabban nem is a jelenséggel, hanem a jelentéssel: az „alkalom" szó ugyanis viszonyfogalom, önmagában szemlélve semmi sem alkalom, csupán mindig valami mással összefüggésben nevezzük így. Akkor, amikor a szóban forgó dolog, helyzet vagy esemény egy másik dologhoz, helyzethez, eseményhez vezet, amint ezt a mindennapi nyelv szokványos fordulatai is tanúsítják: „alkalom szüli a tolvajt", mondjuk, arról beszélünk, hogy „ez-és- ez alkalmat adott nekünk - vagy alkalommal szolgált arra -, hogy ezt-és-ezt tegyük vagy mondjuk", és így tovább. De ha egyszer az „alkalom" szó ilyen viszonyfogalom, akkor az általa jelölt viszonynak, ennek a voltaképpen ok-okozati természetű összefüggésnek két iránya lehet. Felfoghatjuk a viszonyt úgy is, hogy az „alkalom" azt a valamit jelöli, ami a „mű" kiváltó oka, ürügye vagy igazolása, míg a mű egyben ennek a valaminek a dicsőítése, ünneplése, sőt - erőteljesebben kultikus esetekben - kvázi-vallásos meg- vagy felszentelése, ennek révén pedig - hol burkolt, holt nyílt formában - akár politikai-hatalmi legitimációja is. Szépirodalmi szempontból nézve ebbe a körbe tartozik az „alkalmi irodalom" vagy „alkalmi költészet" egésze. Részben konkrétabb formáiban, uralkodókat dicsőítő, évfordulókat ünneplő, szobrokat leleplező, a hősi múlt pillanatait 221
