Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain
az emlékezetté vált történelem (etika). Ez utóbbi esetben a kutató nem tagadja etikai elfogultságát és szándékát.29 E felosztás természetesen csak tendenciaszerűen igaz, hisz az emberi élet és a megértés történeti volta lehetetlenné teszi a kívülálló, a szakértő pozícióját: a megértés mindig perspektivikus és a tények, az adatok maguk is konstrukció termékei, vagyis tisztán szakmai kérdések léteznek, de álláspontok nem.30 Hogy most mégis szükségét érzem annak, hogy a bevallottan etikai érdekeltségű törekvést kiemeljem, annak pusztán az az oka, hogy ebben az esetben kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy a tudományos legitimációval rendelkező irodalomtörténet-írás eltávolodjon a mindennapi esztétikai-történeti tapasztalatoktól. A Werther recepciótörténetét nemcsak az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók írásai, tehát nemcsak a „Wertheriádák", vagy Lessing egyik jó ismerőse, Friedrich Nikolai paródiája jelenti, hanem a regény kiváltotta öngyilkossági hullám is. Esetünkben is megszívlelendőnek tartom Merleau-Ponty meglátását, hogy az életvilág abszolút elsődlegességet élvez, hisz minden, amit a világról a tudomány tud, ide gyökerezik.31 Bizonyosnak tűnik az is, hogy érdemes különbséget tenni és külön kezelni a naiv befogadók kultikus olvasását, magatartását és az intézmények által formált, fenntartott kultuszt. Egész más ugyanis például a legendák „népi" Csokonai-kultusza és a költő intézményesített tisztelete. E különbséget többek között hozzájuk való viszonyunk különbsége is érzékeltetheti. Míg a Csokonai alakját megidéző legendákat és az őt ábrázoló dísztárgyakat (tányér, mézeskalácsforma, kapufaragvány) jóakaratú megértéssel olvassuk és nézegetjük,32 addig a politikai-társadalmi érdekekkel átszőtt, intézményesített kultuszt inkább a gyanú hermeneutikájával szemléljük: a résztvevők előtt is rejtett indítékokat és motívumokat keresünk. A debreceni Csokonai Körhöz (mint ahogy az anyaintézményét jelentő Kisfaludy Társasághoz is) gyanúval közelítenek az értelmezők.33 A kör társadalmi-politikai helyzetét jól ismerő szerző például egyenesen úgy látta, hogy képviselőinek érdekében állt Csokonait a vallásta- lanság és a francia racionalizmus hatása alól tisztázni, és az utópia iránti vonzódással szemben a józan kompromisszumra való hajlammal felruházni.34 Nyilvánvalóan a városvezetés és a korabeli hivatalos irodalom hatalmasai jóindulatának megszerzése indította erre őket. Úgy tűnik tehát föl, hogy az intézményesedés határozott cezúrát jelent a kultuszok történetében. A kultuszkutatás belső korlátja és lehetőségei A továbbiakban azt vizsgálom, milyen belső okai vannak annak, hogy a kultuszkutatások meglehetősen visszhangtalanok maradtak,35 annak ellenére, hogy a kultusz az irodalom nem elszigetelt jelensége, majd arra teszek javaslatot, hogyan lehetne mindezen változtatni. Az egyik legfőbb problémát abban látom, hogy a kutatás meglehetősen Zctrt, szűk perspektívában folyik. A legtöbb kultusztörténeti tanulmány lényegében csak azokat a területeket vizsgálja, melyeket Dávidházi Péter megalapozó könyve kijelölt: a beállítódást, a szokásrendet és a nyelvhasz20
