Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
17 A „konstitutív kizárás" fogalmát Judith Butler nyomán használom, aki ezekről az aktusokról írva kijelenti, hogy a nyomukban létrejövő történetek és fogalmak „külsődlegességje] természetesen egy sor kizárás terméke, ezek a kizárások azonban a rendszerhez képest belsőnek tekinthetők, mint annak nem tematizálható szükségszerűségei. A rendszeren belül a rendszerre nézve inkoherenciaként, ellentmondásként és fenyegetésként jelennek meg." (Judith Butler: „Jelentős testek", (Sári László fordítása.) in: Bókay Antal - Vilcsek Béla - Szamosi Gertrúd - Sári László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Bp., Osiris, 2002, 538-559, 548.) Ahogyan az alábbiakban bizonyítani igyekszem majd, igaz ez a fent említett három epizódra is. 18 Erről bővebben lásd Susan S. Lanser: „Egy feminista narratológia felé" című tanulmányát (in: A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, 520-537), de különösen azt a narratív modellt, (531) mely formális és kontextuális szempontokat kíván ötvözni a különböző narrátori hangok leírására. A többnézőpontúság és az értékítéletek problémája kapcsán az Iskola a határon esetében Tandori Dezső hívja fel a figyelmet arra, hogy nevelődési regényként olvasva a szöveg elveszti árnyalt megfigyeléseinek érvényét. („Egy húszéves regény", in: Emlékkönyv, 107-128) Tandori érvelése különösen a labdarúgás (112) és a tízórailopás (114) eseteire hívja fel a figyelmet. Szegedy-Maszák Mihály látszólag értéksemlegesen, ám a narrátor álláspontjára helyezkedve ekképp kommentálja a kizárások elbeszélő általi szentesítését: „Lélektani ténnyé minősül az, ami eleinte erkölcsi értékítéletnek látszott, s ebből arra lehet következtetni, hogy Ottlik művében nemcsak lélektani, hanem szociológiai tényen is kell alapulnia az értékítéletnek. Az egyéni felháborodás önmagában nem kap érvényt az Iskola a határon világában, a kevélység megnyilvánulásának minősül, mivel a magatartásokat szemléltető példázat az egyénített jellemeket közösségi értékrend alapján minősítő regény műfajával ötvöződik. A katonaiskola növendékei nem azonosítják magukat lázadó társukkal." (Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza, Pozsony, 1994, Kalligram, 92. A továbbiakban Szegedy-Maszák.) 19 Erre utalhat tájszólása is, „mert Apagyi a leggarázdább népszínműkiejtéssel beszélt, amint egyszerre kiderült. »Haaat! Honne!« - így hangzott valahogyan." (Iskola, 281) 20 Eve Kosofsky Sedgwick: Between Men: English Literature and Male Homosocial Desire. New York, Columbia UP, 1992,1. (A továbbiakban Sedgwick.) 21 Lásd például azt az részt, amikor Medve Gábor földhöz vágja a zsíroskenyerét. (Iskola, 200- 203) Az elbeszélő ekként kommentálja Medve érzéseit: „Medve nemtetszése főként erre irányult: hogy voltak, akik fölényesebbnek, férfiasabbnak látszottak nála." (Iskola, 203) Vagy amikor az elbeszélő Medve ügyetlenségét úgy kommentálja, hogy „szinte már kezdett esetlenné válni, mint egy lány". (Iskola, 148) 22 Érdemes ezt a részt összevetni Bébének Tóth Tiborról alkotott véleményével. Medve esetében a sírás, mint menekvés azért lehet elfogadható, mert nem publikus, hanem magányos „cselekedet", míg Tóth Tibor viselkedése - azáltal, hogy a közösség zárt világának publikus terében nyilvánul meg - zavart kelt a viszonyok tekintetében. (Iskola, 208) 23 Az Ottlik szerzőségét érintő kétkedések egyik visszatérő feltételezése, hogy Medve kéziratának Örley István hagyatéka feleltethető meg, melyet Ottlik - részben vagy egészben - felhasznált az Iskola a határon szövegéhez. Némileg meglepő fordulata a szerzőségi vitának, hogy nemrégiben „előkerült" Örley Andris című novellája, melyet - kultuszkutatói figyelemre méltó és szokatlanul terjedelmes - bevezető kíséretében Balogh Tamás közölt a Holmi 2003. novemberi számában. A novella „elveszésének" története Balogh írásának tanulsága szerint politikai okokra vezethető vissza: a Vasárnapi Újság egykori szerkesztőjeként a később 208
