Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében

8 Lásd Lengyel Balázs: „Iskola a megmaradásra", in: Kelecsényi László (szerk.): Ottlik (Emlékkönyv). Bp., Pesti Szalon, 1996, 101-106 (a kötetben szereplő írásokra a továbbiakban a szerző és a cím pontos megjelölése után Emlékkönyvként hivatkozom az oldalszám megadásával); Nemeskürty István: „Ottlik Géza, avagy a dolgok fontossága és e fontosság lényegtelensége", in: Emlékkönyv, 154-157; Ferencz Győző: „Az iskola örök", in: Emlékkönyv, 307-308; Győré Balázs: „Iskola Budán", in: Emlékkönyv, 415-418.

9 Kornis Mihály: „Ottlik Gézához", in: Emlékkönyv, 179-180.

10 Takáts József: „aHát mért oly fontos nekünk ez az ember? - beszélgetés Esterházy Péterrel" (részlet), in: Olvasókönyv, 351-357,357.

11 Kuroli László: „Ülepmagasságban": Ottlik Géza: Minden megvan; Esterházy Péter: Ki szavatol a Lady biztonságáért?", in: Fűzfa Balázs (szerk.): Mélylélegzés: Adalékok Otllik Géza Iskola a határon című regényének világához. Szombathely, Savaria University Press, 1997, 9-18,10.

12 Szolláth Dávid meglehetősen sarkosan fogalmazza meg ennek a kritikatörténeti és elméleti szempontokat ötvöző olvasásmódnak a szükségességét: „... a hatvanas évek példázatos regényei mindaddig irodalomtörténeti »karanténban« maradnak, amíg az allegorizáló-poli- tikai olvasást irodalom alatti szempontnak, az efféle olvasásmód történeti kontextusát pedig a recepciótörténet mellékes szempontjának tekintjük." (Szolláth, 1111)

13 Hiba volna azt gondolni, hogy a szöveggel való foglalatoskodás, a kultusz hordalékának eltávolítása képes a szöveg lehetséges értelmezéseit teljes mértékben megtisztítani a kultusz befolyásától. Kiss Gábor Zoltán hívja fel arra a figyelmet, hogy ,,[a] szerepek, melyeket az Ottlik-recepció és -kritika - nem csupán a világirodalmi összevetések megtételekor - önmagára oszt, lényegében a kultikus megszólalás logikájának megfelelően szerveződnek. Jellemző módon, még a legszélsőségesebb, elmarasztaló - kultikusnak a legkevésbé tűnő - vélemények is 'kegyeleti' alapon érvelnek". Angyalosinál például a kultusz „visszaélés Ottlik művével és személyével". (Köszönetét szeretnék mondani Kiss Gábor Zoltánnak, hogy „A világirodalom helye az Ottlik-életműben" című, a Jyväskyläi Egyetemen 2001. augusztus 9-én elhangzott előadásának kéziratát rendelkezésemre bocsátotta.)

14 Ennek a módszernek a szükségességét legutóbb Takáts József vetette fel egyik, a kultuszkutatás lehetséges irányvonalait taglaló írásában. Takáts szerint ,,[a] kultuszok a társadalom világának alapvető tagolását érintik: a teret, az időt, a hatalmat, az identitást, s azt is mondhatjuk róluk, hogy kimondatlan céljuk a kultuszokba bevont egyéb társadalmi csoportok akkulturációja és egy másik kultúrával való ellátása volt (és - bár enyhébben - maradt). A kultuszkutatásnak, a kritikai kultúrakutatás felől nézve legalábbis, sokkal többet kellene foglalkoznia a hatalom kérdéseivel, a kultúra politikai jellegével." (Takáts József: „A kultuszkutatás és az új elméletek", Holmi 2002/12:1534-1544,1541. A továbbiakban Takáts.)

15 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. (Második kiadás.) Bp., 1994, Argumentum, 114. (Kiemelés az eredetiben. A továbbiakban Kulcsár Szabó.)

16 Bébé módszere, hogy a diskurzus árnyalt és összetett szabályrendszerét példák sorozatán keresztül ismertesse meg olvasójával, meglehetősen hasonlatos ahhoz, melyet Clifford Geertz - Gilbert Ryle nyomán - „sűrű leírásnak" nevez. (Lásd: Clifford Geertz: Az értelmezés hatalma. Bp., Osiris, 2001, 194-226.) Bébé „bevezetésének" rekonstrukciójánál is a geertzi maximát igyekeztem szem előtt tartani, hogy ,,[a]z elemzés tehát annyit tesz, hogy kiválasztjuk a jelentésteli struktúrákat - azt, amit Ryle bevett kódoknak nevezett, ami mellesleg kissé félrevezető kifejezés, mert így a vállalkozás a desifrírozó szakemberére emlékeztet, jóllehet sokkal inkább hasonlít az irodalomkritikuséra -, s megállapítjuk társadalmi alapjukat és horderejűket". (201)

207