Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében

például számtalan homofób és mizogén utalást találhatunk a konzervatív női szerepek és egy férfias, ám egyben deszexualizált polgári világ védelmében. Kelecsényi a Buda elbeszélőjével egyetértve azt állítja, hogy a nők csak arra kellenek, hogy „fogják az ember fejét, ha hány", mert ,,[e]z több és fontosabb a szerelemnél, tartósabb mindenféle eszménél; ez a legmélyebb szeretet, mert földtani türelmen alapszik, a türelmes ősanyag megértő harmóniája sugárzik belőle". Valamint ,,[e]rre jók a nők. Hűséges Pénelopéként várhatják férjüket. Áldozatokat hozhatnak érettük. Szolgálhatják őket, egész életükön át." Majd Ottlik második feleségéről szólva: „A »cicanő« és a »csattogó« férfiú talán egymásnak voltak teremtve. Gyöngyi ugyanis elfogadta az örök asszonyi sorsot. Bárhogy is tiltakoznak ellene a feministák - akad, akinek örömet okoz ez ..." Az alkotás és a szerelem kapcsolatát a következőképp tárgyalja: „A szeretet, ha valódi, nyűg és bilincs, súlyos teher olyasvalaki számára, aki gyakorolja, nem csupán szavakban vállalja. A művésznek általában tilos szeretnie. Nem azért, amiért Thomas Mann Adrian Lewerkühnjének, az ördöggel kötött egyezsége miatt, egyszerűen nem jut rá ideje. Vagy ha igen, annál rosszabb: közepes alkotó marad, mindörökre." A testiségre vonatkozóan A hegy lelke kapcsán egyetértőleg azt a következtetést vonja le, hogy ,,[a] puszta testiség, a meztelen vágy egyenesen undorkeltő - hökkent meg jó előre a gondolattal, ám némi őszinte tűnődés után az olvasó igazat ad az írónak". Két oldallal később újra megerősíti ezt a véleményét:

„A szexualitás nem megismerés, ellenkezőleg csak növeli a lélek zavarát, kaland, idegenség, enyhe undor okozója." A szexualitás elutasítása Kelecsényi érvelésében kapcsolatban áll a homoszociális viszonyokkal is. A Virrasztók kapcsán fogalmazza meg azt a véleményét, miszerint „[ejzeket a konok, elszánt férfiakat igazán csak a nők tudják zavarba hozni. Van valami titkos tisztázatlanság a gyengé(de)bb nemhez fűződő viszonyukban. Mintha egyáltalán nem is volna szükségük a nehézségeket elsimító asszonyi kezekre, mintha édesanyjuk kezének valamikori elengedése után mindörökre fölöslegessé válna számukra mindenféle gyengédség, kedvesség, szeretet. Spártai katonák lettek, kiket szülőanyjuk is azzal búcsúztat: »Ezzel - vagy ezen!« Pedig delejesen vonzza őket a nőiesség." (Kelecsényi, 22, 24, 53,59, 67, 69, 76-77)

A kritikus hasonló helyzetben találja magát a Musillal történő összevetés során is. Szegedy-Maszák Mihály monográfiájában25 az Iskola a határon és a Törtess iskolaévei összehasonlításakor a monarchia szellemi örökségének az egységességét emeli ki, s a két szerző különbségét csupán abban látja, hogy „Musil válságban láttatja, Ottlik visszasóvárgott eszményként idézi föl a polgári szabadelvűség értékrendjét". (Szegedy-Maszák, 115) Hasonló - ám végkövetkeztetésében ellentétes - gondolatmenetet követ Györffy Miklós összehasonlító tanulmánya is, mikor a két regény összevetésekor arra a konklúzióra jut, hogy ,,[v] égeredményben mind Musil, mind Ottlik művei összemérhetetlen külön világok. Összehasonlításuk igazában, mint láttuk, csak azt

199