Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
ményeket stratégiailag befolyásolni. Ennek a stratégiai befolyásnak a kulcsa pedig több esetben is a lehetséges megszólalások kontextusának ellenőrzése. Bébé több ponton is felhívja a figyelmet Merényiék tudatosan kiszámított cselekedeteire, például Öttevényi időleges elszigetelésére is: „Amíg így függőben volt az egész ügy, kockázatos lett volna, sőt esztelenség lett volna Merényiék részéről, ha tovább erőszakoskodnak Ottevényivel, vagy bántalmazzák. Megértettem, és majdnem csodáltam a bölcsességüket, hogy inkább törvényen kívül helyezték őt, elrendelve, hogy senki sem nyúlhat hozzá egy ujjal sem." (Iskola, 188) Ilyen stratégiai kontextusválasztásnak minősülhet az is, hogy Tóth Tibor nem hivatalos fórumhoz, hanem a Monsignorhoz fordul, amikor Merényiéket bepanaszolja. Bébé állításaival ellentétben azonban egyáltalán nem biztos, hogy a Monsignor „fantáziájának" terméke a „természetellenes nemi visszaélések" vádja. Elképzelhető, hogy a Monsignor - - mivel nem ismeri az iskola belső, informális szabályai által lehetővé tett árnyalt közlések rendszerét - egyszerűen szó szerint értelmezi annak a Tóth Tibornak a beszámolóját, aki maga is hajlamos hasonló módon érteni a közösség alapesetben semlegesnek minősülő trágárságait. (Iskola, 335) Vagyis a regény - egyes karakterek révén - életben tartja annak lehetőségét, hogy egyrészt a katonaiskolai trágárságokat, ha nem is szó szerint, de referen- ciálisan a testre vonatkoztatva olvassuk, másrészt a kialakult „passzív szolidaritást" az elbeszélő történetében is megjelenő érzelmi kötődések érzéki megnyilvánulásainak tilalmaiként értelmezzük. Az alábbiakban erre teszek kísérletet a homoszociális viszonyok, a „passzív szolidaritás" és az érzékiség lehetséges kapcsolatainak feltárása révén. Homoszociális viszonyok, a passzív szolidaritás és az érzékiség A homoszociális viszonyok kritikai tárgyalásának legismertebb - irodalomra vonatkoztatott - szövege Eve Kosofsky Sedgwick Between Men: English Literature and Male Homosocial Desire című munkája, mely a következőképpen magyarázza saját fogalomhasználatát: „A »homoszociális« szót a történet- és társadalomtudományokban használják elvétve, ahol is azonosneműek társas kapcsolatának leírására vonatkozik; olyan neologizmusról van szó, melyet nyilvánvalóan a »homoszexuálistól« analógiájára képeznek, ám éppen ennyire nyilvánvaló az is, hogy a »homoszexuálistól« való elhatárolás végett. Valójában olyan tevékenységek leírására használják, melyek - mint például a »férfiak kötődése« - társadalmunkban erőteljes homofóbiával, a homoszexualitás iránt érzett félelemmel és gyűlölettel jellemezhetők."20 Sedgwick azonban nem leíró, hanem kritikai értelemben használja a „homoszociális" kifejezést, mert szerinte kizárások és paradoxonok rendszerét rejti magában. (Sedgwick, 1) Ezeknek az ellentmondásoknak a megközelítése érdekében kapcsolja össze a homoszocialitás fogalmát a vággyal, és 192
