Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében

beszél „homoszociális vágyról", mely szerinte oxymoronikus szerkezetű, amennyiben:

„A »homoszociális« értelmezését a »vágy«, tehát potenciálisan az erotika körébe utalni annyit tesz, hogy a homoszocialitás és a homoszexualitás között egy valószínűsíthetőleg töretlen folytonosságot feltételezünk, melynek nyilvánvaló mivolta a társadalmunkban élő férfiak számára radikális törést szenved. Érvelésem folyamán világossá válik majd, hogy a folytonosság töretlenségére vonatkozó hipotézisem nem a genitális szférára vonatkozik - nem a genitális homoszexuális vágynak, mint a homoszocialitás »eredetének« a vizsgálatára törekszem -, hanem stratégiai feltételezésről van szó, melynek révén a férfiak közötti viszonyok szerkezetét illetően lehetőség nyílik az általánosításra és történeti különbségeik kiemelésére." (Sedgwick, 1-2)

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy Sedgwick érvelése szakítani igyekszik az azonos neműek közötti viszonyok női és férfi csoportok esetében feltételezett szimmetriájával. Számos példára hivatkozva rámutat arra, hogy a női közösségek esetében a „homoszociális" terminus történetileg nem alkot leíró kategóriaként dichotómiát a „homoszexualitással". (Sedgwick, 2-3) Érvelése ezért csupán a férfi homoszocialitás kapcsán felmerülő kérdésekkel foglalkozik.

Sedgwick szerint a szexualitás és a hatalom - bár korántsem egyértelmű vagy problémátlan módon - összekapcsolódik a homoszociális közösségek esetében. A nemi szerepek és az általuk közvetített szexualitás a hatalom jelölőivé válnak az adott szociokulturális közegben érvényben lévő reprezentációs játékszabályok szerint. Visszakanyarodva az Iskola a határon elemzéséhez: mindez úgy jelenik meg ebben az esetben, hogy - mint ahogyan fentebb rámutattam - a homoszociális viszonyrendszer konstitutív alapfeltétele az egyetlen személyhez rendelhető kizárólagos tekintélyelvnek, valamint az írott és íratlan, illetve a formális és informális szabályok ellentmondásainak a kizárása mellett a homoszexualitás kirekesztése a diskurzusból. A „fajtalanság" jelző ráadásul a „férfiatlansággal" szinonim az elbeszélő retorikájában. (Iskola, 190) Mindez azt is jelenti, hogy a férfiasság eszménye a közösséghez való tartozással és a kollektív ideállal való azonosulással kapcsolódik össze.21 Paradox módon ez a férfiasság-eszmény a passzivitás, a tűrés és a csoporton belül előírt pozíció elfogadásának és elfoglalásának központi értékei köré szerveződik. Ezeknek az értékeknek a megerősítése és a velük való azonosulás azonban korántsem problémátlan az egyes karakterek esetében, illetve a közösségen belül, s ezt jól példázzák Medve és Bébé súrlódásai és nézeteltérései.

Az elbeszélő esetében már láttunk példát ezeknek az ellentmondásoknak az elhallgattatására, Medve élettörténetében azonban ezek nyíltan is temati- zálódnak - Bébé elbeszélői szólamán keresztül. Medve kételyei és a normával szemben táplált ambivalenciája például így fogalmazódik meg annak kapcsán, hogy fogdára ítélik:

193