Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
tervezte plakátot.170 Kassák több külföldi barátjának büszkén írt arról, hogy különösen a fiatalok látogatták nagy számban a tárlatot.171 A Szegedi Egyetem című lapban a színházi rendezőnek készülő Paál István számolt be társainak a kiállításról.172 Az egyetem padjaiból nemrég kikerült fiatal írt a Csongrád Megyei Hírlapban.173 Ugyanakkor föltűnő, hogy a Népszabadság - bizonyára valós, vagy vélt elvárásoknak eleget tenni igyekezve - csak az MTI-hír közlésével tájékoztatta olvasóit, a Mihályfi Ernő szerkesztette Magyar Nemzet pedig nem vett tudomást a kiállításról. E hiányt csak részben pótolhatta, hogy az Esti Hírlap a tárlatot beharangozó interjút közölt Kassákkal, s hogy a Népszava Kassák képarchitektúrái címmel cikket hozott.175 A Csepel ismeretlen cikkírója a művelődéspolitika tapintatos bírálatára is vállalkozott: „Külföldön jobban ismerik Kassák Lajost, a modern festőművészet egyik vezető egyéniségét, mint nálunk, idehaza. Tárlatait a legnevesebb európai művészeti szalonok rendezik." A hivatalos véleménynek mondott ellent a Népszava cikkírója is, mikor a kiállítás képeivel, Kassák geometrikus absztrakciójával kapcsolatban „forradalmi magatartást" emlegetett. Szíj Rezső az Alföldben Kassák következetességét méltatva nyíltabban fogalmazott: „Tudott magára maradni, hátrányos helyzetbe kerülni, nem törődve azzal, kik mennek el mellette olcsó sikerek gőzében fürödve. Állta a harcot sereg nélküli elnémított vezérként is, [...] Még hallgatása is dobhártyát érő kiáltásként hatott." A vele készített interjúban Kassák is szólt a művelődéspolitikáról. Annak mert örülni, amit a hatalom kedvencei közé tartozó szakmabeli ellenfelek, közülük is mindenekelőtt a képzőművészeti főiskolán tanító mesterek a legkevésbé sem kívántak: „Nagyon boldogító érzés, hogy 80 éves koromban a legifjabb generáció újra hozzám jön műveivel. Sok függ attól, hogy a magyar társadalmi keretekben ezeket a fiatal tehetségeket hogyan lehet megnyilatkozáshoz segíteni." A születésnap megünneplésének másik látványos eseménye a Fészek Klubban március 20-án rendezett szerzői est volt. A szemtanú Gáspár Margit szerint még a közgyűlésekre és táncmulatságokra sem szoktak annyian eljönni a Fészekbe, mint amennyien most Kassákot ünnepelni eljöttek.176 Többen, mint 1945 óta bármikor, bármilyen alkalommal. Bár az est egyik rendezője a Magyar Képzőművészek Szövetsége volt, a klub vezetősége - nyilván felsőbb utasításra - nem engedélyezte, hogy az esten a képzőművész Kassákot köszöntő és méltató beszéd is elhangozzon. A beszéd elmondására készülő Breznay József szereplését a meghívó kinyomtatása előtti utolsó pillanatban lefújták.177 Ketten mondhattak köszöntőt: Varga Imre, a Fészek Klub elnöke a műsor elején házigazdaként, és Nemes Nagy Ágnes a Magyar írók Szövetsége nevében, az írótársak egyikeként.178 Az író iránti elismerést, nagyrabecsülést jelzi, hogy az előadásra kiválasztott költemények tolmácsolására a szakma legjobbjai közé tartozó Básti Lajost, Berek Katit, Koncz Gábort, Latinovits Zoltánt és Mensáros Lászlót kérték föl. A műsor zenei részét Kurtág György brácsára írt Jelek című kompozíciója és Kadosa Pál Kassák-versszövegre szerzett két dala alkotta. Az est fénypontja Latinovits Zoltán produkciója volt. Az ekkor versmondói pályája kezdetén álló művész A ló meghal a madarak kirepülnek teljes szövegé162
