Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
- valami sajátos tudathasadással - éppen az ellenkezőjére törekszik: a »köz- érthetetlenségre«? Vagyis hogy verseiben nem »tagadja« a természeti-társadalmi valóságot, s nem is »menekül« bennük az állásfoglalás emberi-művészi kötelezettségei elől, képeiben viszont »tagad« is, »menekül« is? Erről természetesen szó sincs!"163 A kiállítótermet és a függőfolyosót zsúfolásig megtöltő közönség mást is hallhatott. Kassák nemcsak azért kért szót, hogy Makrisz Agamemnonnak és Major Máténak köszönetét mondjon. Kortársi visszaemlékezés szerint „hosszan és elkeseredetten szólt az akkori kultúrpolitikáról."164 Az elhangzottak azért is különleges légkört teremtettek, mert a vendégek között ott volt feleségével együtt Aczél György is.165 Azt már mások tették szóvá - nemcsak a megnyitón, hanem később is - hogy a kiállítás méltóbb helyet és körülményeket érdemelt volna.166 Major Máté gondoskodott arról, hogy az általa elmondottak ne maradjanak a kiállítóterem falai között. Beszéde szövegének legfontosabb része másnap olvasható volt az Élet és Irodalom újonnan megjelent számában. Míg Major védőbeszédnek készült szöveggel köszöntötte Kassákot, addig a katalógusba előszót író Németh Lajos a „rombolva építő embert", „a megszerkesztett rend" ideáljának képi megvalósítására, a rend utáni nosztalgia kifejezésére vállalkozó művészt láttatta az ünnepeltben: olyan alkotót, aki egy új világ, „a tiszta emberi társadalom" megteremtésén dolgozik. Amit Németh Lajos ritka éleslátással és az ügyhöz méltó stiláris igényességgel máig érvényesen megfogalmazott, kimondatlanul szintén szembefordulás volt a dekadencia, a formalizmus, a valóságtól való elfordulás vádjával.167 Fejtegetései hitelét erősítette mindaz, amit a katalógus további szöveges részében Hans Arp, Michel Seuphor, Jean Cassou, Kállai Ernő, Rabinovszky Máriusz, valamint a Comta, a Süddeutsche Zeitung, a Cooperation, a Studio International, a Weltkunst, az Unita publicistái Kassákról és művészetéről leírtak. A Kassák tervezte katalógusban a születésnapra három külön nemű, ám egymás mellé helyezett elem utalt: a Lengyel Lajos készítette portréfénykép, a monumentális hatást keltő naptári évszám és Vasarely 1966. szeptember 19-én Kassákhoz írott levele. A legnagyobb föltűnést ma is a fénykép alatti apróbetűs felirat kelti: „Nyolcvan éve építem magam". A hivatalos nyitvatartás utáni napok egyikén Kádár János is fölkereste a kiállítást.168 Meglepetést keltő gesztus volt ez, hisz az első titkár csak nagyon ritkán szánta rá magát arra, hogy képzőművészeti bemutatót megtekintsen. A „tűrt" művészek számára fenntartott Fényes Adolf Teremben alighanem ekkor járt először és utoljára. Amit Kassák kiállításán látott, fölkeltette érdeklődését. Kortársi feljegyzés van arról, hogy két évvel később a pártszékház számára a Munkásállam című freskót készítő Bernáth Aurélt meglátogatva védelmébe vette Kassákot és festményeit a pályatárs elmarasztaló megjegyzéseivel szemben: „Kassáknál jobban hibáztatom azokat, akik megakadályozták a mozgalomhoz való visszatérésben. Ami pedig műveit illeti, nem vagyok szakértő. De megnéztem kiállítását; nekem tetszettek művei."169 A kiállítás közönségsikerének érdekes mozzanata volt, hogy a Fényes Adolf Teremnek helyt adó bérház bejáratáról szinte minden este ellopták a Kassák 161
