Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
telezettségéről és határozottságáról.155 Németh Lajost annak alapján, amit művészettörténészként, műkritikusként és viták résztvevőjeként a modern magyar művészet hagyományainak és jelenkori törekvéseinek megismertetése és elfogadtatása érdekében tett. Major Máté a modern építészet magyarországi térnyerése érdekében végzett korábbi és jelenkori munkássága, ehhez kapcsolódóan a modern magyar képzőművészet ügyéért tett kezdeményezései révén tűnt a legalkalmasabb személynek. Más vonalon is folyt a születésnap megünneplésének előkészítése. 1966 novemberében a Magyar Képzőművészek Szövetsége elé került a festőművész Kassák tagságának ügye. A festőszakosztály elsöprő többséggel a fölvétel pártolása mellett döntött.156 Az ügyet december 13-án tárgyalta a szövetség választmánya. A felvételről a szövetség elnökének tisztét betöltő Somogyi József értesítette Kassákot, egyúttal fölkérve őt arra, hogy 1967. január 25-én a festőszakosztály Fészek Klubban tartandó ülésén az új tagok bemutatkozása során ismertesse „eddigi munkásságát és elképzeléseit".157 A fölvétel a szavazás eredménye ellenére sem volt bonyodalmak nélkül lezajlott ügy. A fölvételt kezdeményező szakosztálytitkár, Breznay József Kassákhoz írott leveléből tudjuk: „nagy hullámokat kavart." Elhangzottak olyan vélemények, hogy Kassák taggá választásával „a jobboldal támad".158 Az akkori viszonyokat ismerve meglepőnek tűnhet, hogy a Magvető Könyvkiadó Kassákkal megállapodva döntötte el, mit kíván a születésnapra megjelentetni. Kassák monográfia íratását és kiadását javasolta; ő jelölte ki a szerzőket is. A tárgyalások során azt az indítványát is elfogadták, hogy az irodalomtörténész Bori Imre hat, a művészettörténész Körner Éva két ívet kapjon, továbbá hogy tíz ívnyi képanyag legyen a kötetben. Minderről 1966 márciusában Kassák tájékoztatta Bori Imrét.159 Ugyanakkor szerette volna, hogy a László Károly által ígért képeskönyv a születésnapra „mint a külföld ajándéka" a hazai érdeklődők elé kerüljön.160 1966 novemberében már elolvashatta Bori Imre és Körner Éva tanulmányának szövegét, a másik kötetről azonban semmi biztató hírt nem kapott. 1967 márciusában kiderült, a Magvető kiadványa csak valamikor a születésnap után lesz kész. Pedig ettől - a kézirat ismeretében - azt remélte, hogy „nagy gát-áttörést" fog eredményezni.161 Ami a Fényes Adolf Teremben a kiállítás március 4-i megnyitásán történt, messze túlnőtt az élete naptári fordulójához érkezett festőművész ünneplésén. A beszédet mondó Major Máté nemcsak a művekről szólt, hanem eddigi fogadtatásukat illetően a művelődéspolitikáról is. Akik ismerték az MSZMP kulturális elméleti munkaközösségének, továbbá a munkaközösség vezetőinek 1965-66-ban az irodalom és művészet feladatáról megjelentetett tanulmányait, valamint ezek egyetértő kommentálására vállalkozó cikkírók publikációit,162 azok számára nem lehetett kétséges, Major Máté fejtegetéseinek éle kik és mi ellen irányul. A megnyitó hangulatát legjobban a beszéd alábbi része érzékelteti: „De éppen Kassák költő- és festőmivoltában, verseiben és képeiben adódik valami, amin el kellene gondolkodniuk azoknak, akik a költőt elfogadják - sőt, méltán, Kossuth-díjjal tüntetik ki -, a festőt azonban az »elfajzott művészetek« »eltévelyedettjei« közé sorolják. [...] Elképzelhető-e józan ésszel, hogy Kassák, amikor verseiben ezt teszi, képeiben 160
