Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1966. július 29-én kelt leveléből értesülhetett arról, hogy kiállítást rendezhet: „A Művelődésügyi Minisztérium önköltséges kiállítás megrendezését engedélyezte az Ön számára a Fényes Adolf Teremben 1967-ben."146 Szeptemberre dőlt el, hogy a tárlatot a 80. születésnapra lehet időzíteni. Kassák a kortárs magyar avantgárd művészet helyzetében is fordulatot ígérő eseményt személyes győzelemnek érezte. Győzelemnek többek között szakmai ellenfelei, mindenekelőtt Bernáth Aurél és Pátzay Pál felett. 1966. szeptember 12-én a következőt írta László Károlynak: „1967 márciusában 80. születésnapom alkalmából kiállításom lesz Pesten. Ez lesz az első konstruktivista bemutatkozás. Kinyílt a kapu, és én besétálok rajta."147 Hasonlóképp kommentálta a történteket Victor Vasarelynek is: „Ez lesz az első konstruktív kiállítás nálunk. íme, áttörtem egy betonfalat."148 Hogy a fordulat bekövetkezett, abban Kassáknak költőként és művészeti íróként is szerepe volt. A Mesterek köszöntése című kötetét méltatva neves kritikusok sora érvelt a modern művészeti törekvések megismerése és megismertetése, a bizalmatlanság föloldása, a tévhitek eloszlatása mellett.149 Az előítéletek gyengítéséhez hozzájárult az is, amit Kassák 1965 októberében Székesfehérvárott A Nyolcak és aktivisták köre című kiállítást megnyitva a modern magyar művészet ügyének védelmében elmondott.150 Hamar kiderült, hogy amit a kiállításra lehetőséget kérő Kassák hosszú várakozás után kapott, az a modern képzőművészeti törekvések ügyében még mindig fenntartásokkal élő, sőt politikai tartalmú aggályokat hangoztató, ugyanakkor a balos bírálóktól és a konzervatív szakmai klikkektől is szoron- gattatott művelődéspolitika kényszeredetten adott engedménye volt. A Rákóczi út 30. szám alatti bérház egyik emeleti lakásából kialakított Fényes Adolf Terem az akkori Budapest meglehetősen félreeső kiállítóhelyének számított. Azok rendezhettek benne tárlatot, akiket valamilyen oknál fogva, leg- többnyire - az akkori hivatalos megfogalmazást használva - „műveik jellege miatt" a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban nem engedtek kiállítani. Heti három nyitvatartási nappal működött. A Kassák számára kijelölt március 3-a és 24-e közötti három hét valójában kilenc kiállítási napot jelentett, a mai gyakorlatra átszámítva másfél hetet. Kassák 1966 decemberében megkapta a kiállítás költségvetését.151 A galériát működtető Műcsarnok még a meghívók postázásához szükséges borítékok címzését, a takarítást és a megnyitón átadandó virágcsokor árát is fölszámította. Mindez előre volt fizetendő. Azt azonban sikerült Kassáknak elérnie, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus illetékes munkatársai a kiállítás anyagának előzetes ellenőrzéséhez szükséges zsűrit az ő ízlése szerint állítsák össze.152 Kihagyták D. Fehér Zsuzsát; a zsűri hat tagja Barcsay Jenő, Gábor Eszter, Kass János, Martyn Ferenc, Makrisz Agamemnon és Németh Lajos lett.153 A szintén kötelezően előírt árazást a D. Fehér Zsuzsa, Kass János, Németh Lajos, Bartha Éva összetételű csoport végezte el.154 Kassák a rendezésre Makrisz Agamem- nont, a katalógusszöveg megírására Németh Lajost, a megnyitásra Major Mátét kérte föl. A Görögországból Magyarországra települt szobrászművészt azért, mert a szakmában közismert volt a modern művészet ügye iránti elköt 159
