Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
bekövetkezését már a Tavaszi Tárlat fogadtatásából, a dogmatizmus és konzervativizmus híveiként vagy kiszolgálóiként elhíresült szakírók mind gyakoribb megnyilatkozásaiból sejteni lehetett.88 A művelődéspolitikusok hozzá nem értésének, hatalmi pozíciókkal is rendelkező művészek intrikáinak, továbbá a nemzetközi helyzet válsággal fenyegető éleződésének következtében a képzőművészeti modernizmus a hatalom számára politikai kérdéssé vált. A modern képzőművészet, ezen belül mindenekelőtt az absztrakt törekvések magyarországi helyzetét illetően a mélypont, a szinte teljes ellehetetlenülés állapota éjpp Kassák hetvenötödik születésnapja táján következett be: a Művészet, az Uj írás, a Társadalmi Szemle hasábjain a dekadenciáról, a magyar képzőművészet helyzetéről lezajlott viták során a modernizmus és ezen belül különösen az absztrakció összekapcsolódott az irracionalizmus, a dekadencia, a formalizmus, a művészeti revizionizmus, sőt az ideológiai fellazítás fogalmával.89 Jellemző a hisztérikussá vált hangulatra, hogy Pátzay Pál a „modern irányzatoknak" már az elemzését is „tételesen kulturális bűnténynek" minősítette.90 Józan megnyilatkozásnak számított az az egyébként szintén kirekesztő vélekedés, hogy a „szocialista eszmeiség" kifejezése során nincs létjogosultsága a realizmustól való eltávolodásnak.91 Kassák épp a visszarendeződés idején távolodott el végleg attól a termé- szetelvűségtől, mely békásmegyeri korszaka idején festményeit, grafikáit jellemezte, s jutott el pályája során immár másodszor a teljes absztrakcióig. Helyzetét az is nehezítette, hogy nem érte be a műterme zárt világában kedvére folytatott munkával. A nyilvános szereplés valamennyi lehetőségét felhasználta arra, hogy eretnekségnek számító teóriáit, a hivatalos felfogással ellentétes nézeteit, a hatalomhoz közel álló neves művészek munkásságáról alkotott elmarasztaló véleményét minél szélesebb körben megismertesse.92 A kedvezőtlenné vált helyzet személyre szóló következményeiből már 1960 januárjában ízelítőt kapott. A párizsi Denise René Galériában rendezett kiállításhoz műveit kiengedték, őt magát azonban nem; kiutazását a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya „festészetének jellege alapján" „kultúrpolitikai szempontból" nem javasolta.93 Egyidejűleg fegyelmi vizsgálat indult a kiállítás katalógusához előszót író Pogány Ödön Gábor, továbbá a Kossuth Nyomda igazgatója, Lengyel Lajos ellen.94 A művelődéspolitika irányítói szerint ugyanis megengedhetetlen volt, hogy a Magyar Nemzeti Galéria hivatalban lévő főigazgatója „a modern magyar piktúra egyik legnagyobb alakjának" nevezze Kassákot, „a haladó szemlélet, a forradalmi ízlés nagy úttörői" közé sorolva őt, s kijelentse: „Magyarországon több nemzedék írói, költői, gondolkodói, képzőművészei indultak el pályájukon az ő példáját követve."95 Hibának számított e szöveg Magyarországon, ráadásul vezető állami vállalat által történt kinyomtatása is. Kassák arról volt kénytelen levélben tájékoztatni Victor Vasarelyt, hogy a Nagyvilág című folyóiratnak a párizsi kiállításról csak olyan beszámolót áll módjában közölni, melyben nem fordul elő az „absztrakció" szó.96 Személyes tapasztalata volt az is, hogy ebben az abszurd helyzetben az 1962 januárjában a Modern építőművészet és képzőművészet kapcsolatai címmel az Építők Klubjában rendezett kiállítás sem hozott érdemi változást. Az azonos című továbbképző tanfolyam „dokumentá151
