Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kelevéz Ágnes: „Római szó kopik a szennyes ajkon..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
engedélyezi a kért előadások megtartását Babits Mihály író, magyar alattvaló számára."21 Természetesen attól még, hogy az írásban nem szerepel hivatalos indoklás, lehetett volna az elhallgatott ok a Vásár című vers, ám erről egyetlen jól értesült erdélyi író sem tud, senki nem tiltakozik ellene, senki nem hozza szóba. A betiltásról a kolozsvári Keleti Újságban egy héttel a levél után, elsőként Dsida Jenő közöl vezércikket Hídverés, vagy hídrombolás címen, melyben csupán értetlenségének és felháborodásának ad hangot az „indokolatlan" döntéssel kapcsolatban: „Értelmetlen és fájdalmas csodálkozással állunk a kultuszminisztérium különös döntése előtt, mely eltiltja tőlünk, erdélyi magyaroktól Babits Mihályt. [...] Nehéz beletörődni, hogy a napipolitika rosszhiszemű gáncsvetése, sanda gyanakvása és indokolatlan bosszantani- akarása elrontotta a szép ünnepet."22 Hasonló tartalmú nyilatkozatot tesz Babits is a Pesti Naplóban: „a Kemény Zsigmond Társaság, amely meghívott, kérte a hatóságoktól felolvasásom engedélyezését, de ezt minden indoklás nélkül megtagadták."23 Az eset azért kap különösen nagy hangsúlyt, mert a vele párhuzamosan „Hídverés" jelszóval szerveződő román-magyar írótalálkozó kapcsán komoly sajtóvitát vált ki a betiltás ténye és annak következményei. Babits a Familia által megfogalmazott és szétküldött, öt pontból álló körlevélre még készségesen válaszol 1935 őszének elején. Lelkesen támogatja a tervet: „a váradi kezdeményezés nagy jelentőségű, igaz célt tűzött a zászlajára. Lehet-e vajon napjainkban nagyobb szolgálat, mint a megértés útjait egyengetni két nép között? S ki hivatottabb erre a szolgálatra, mint az író? Amit tehetünk, az talán egyelőre kevés. De ezt a keveset is meg kell tennünk."24 A lelkes szavak ellenére decemberben a Biharfüredre tervezendő román-magyar írótalálkozóra már nemet mond, és határozott hangú cikket közöl Nem megyek Biharfüredre címmel. Itt leszögezi, hogy „semmiféle biharfüredi találkozónak nem látom értelmét", mert „mit ér a beszéd, amíg a kulturális együttműködés tényleges lehetőségére nincsen biztosíték, sőt remény sincs?"25 Babits álláspontja bombaként robban a magyar részről kialakult polémiában, melynek két karakterisztikus oldalát Herczeg Ferenc és Zilahy Lajos képviseli. Herczeg ugyanis károsnak tekinti e közeledést, mivel ez nemzetközi szinten azt a látszatot szülhetné, hogy a „magyar sérelmi politikának nincs komoly alapja", míg vele szemben Zilahy felveti azt a tiszteletreméltó, ám az adott körülmények között naiv kérdést, hogy „van-e lehetőség arra, hogy ez az irodalmi mozgalom, a maga útjain teljesen függetlenítse magát a hivatali politikától. [...] Egymás felé közeledve a két irodalom csak akkor lépheti át a határokat, ha szellemi poggyászában semmiféle politikai mondanivalót nem rejteget."26 Babits elvileg nyilvánvalóan Zilahy oldalán áll, hiszen együtt támogatták szeptemberben a közeledést is, ám végül mégis nemet mond. Lépése személyiségének kiemelkedő és szimbolikus jelentősége miatt sorsdöntő, hiszen ekkor publikálja Az európai irodalom történetét, melyben tudatosan „túlszállt a nemzeteken", azt kereste, „amely minden közösség számára jelent valamit. Aminek értéke független helyétől."27 A vitában pedig, amit a Nyugat hasábjain ekkortájt szerkesztőként indított a háború lehetséges kibontakozása ellen, a népek közti megértés szószólója lesz.28 Visszalépése 116
