Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kelevéz Ágnes: „Római szó kopik a szennyes ajkon..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
miatt szinte a konferencia szervezésének értelme kérdőjeleződik meg, többen helytelenítőleg vagy helyeslőleg hozzá is szólnak a napi sajtóban, s ez a vita még jobban felerősíti a marosvásárhelyi kudarc jelentőségét.29 Az írótalálkozó végül Babits állásfoglalásától, a vele történtektől függetlenül is meghiúsul, hiszen a feszült nemzetközi politikai légkör valóban ellehetetlenítette a kulturális közeledésnek ezt a személyes szférán túlemelkedő, félhivatalos módját, a konferencia megszervezéséhez a román hatóságok nem adták hivatalos hozzájárulásukat. Utólag több cikk összegzi az események szomorú tanulságait, s mindegyik részletesen kitér a marosvásárhelyi Babits- afférra is. Idevonatkozó gondolatmenetüket azért érdemes részletesebben idézni, hogy kiderüljön: a letiltás körülményeit és jelentőségét elemezve ekkor sem merül fel, hogy a Vásár című versnek bármiféle szerepe lett volna a történtekben, hiszen akkor ez ellen a méltánytalan eljárás ellen tiltakoznának, hanem a cikkírók sokkal inkább a marosvásárhelyi szervezést okolják. Elsőként Egy mozgalom, amely elindult a megértés felé és megérkezett a félreértésig címmel hosszú szerkesztőségi értékelés jelenik meg a nagyváradi Szabadság című lap első oldalán, ahol az írótalálkozó lelkes nagyváradi előkészületei kapcsán részletesen beszámolnak a szomorú marosvásár helyi Babits-esetről: „Ma sem értjük miért, a politikai hatóságok letiltották a Társaságot Babits felléptetéséről. Mi erről az intézkedésről csak a napilapok útján értesültünk. Azonnal távirat ment Mosoiunak [...], hogy tegyen meg minden lehetőt a tiltó intézkedés visszavonására. Az idő azonban olyan rövid volt már a fellépésig, hogy Mosoiu, akit a sürgöny nem ott talált, ahová címeztük, fizikailag képtelen volt kellő időre visszavonatni az intézkedést." Majd a cikk leszögezi, hogy nem akarják menteni a hibát, ami a letiltással megesett, de a tárgyilagosság kedvéért megjegyzik, hogy talán a Kemény Zsigmond Társaság sem volt eléggé gondos és előrelátó, ami pedig „a mai túlfűtött atmoszférában éppen egy olyan kiváló íróval szemben szükséges lett volna, mint Babits, éppen a Kemény Zsigmond Társaság székhelyén, ahol a hatóságok olyan rigorózusak." A cikk szerint Nagyváradra eddig mindenkit meg tudtak hívni, akit akartak: „igaz, hogy a szükséges formaságoknak néha kínosan lelkiismeretes és végsőkig előrelátó betartásával."30 A szemmel láthatóan belső információkkal teli szerkesztőségi vezércikk végső következtetése tehát abba az irányba mutat, hogy nem Babits személyében vagy műveiben kell keresni a betiltás okát, hanem a helyi viszonyokban s a nem eléggé gondos előkészítésben. 1936 januárjában, a Pesti Napló hasábjain Hegedűs Nándor még határozottabban fogalmaz: „Babits Mihály ideutazása aligha fulladt volna bele ilyen csattanóba, ha véletlenül nem Marosvásárhelyre, hanem - mondjuk - Nagyváradra vagy Aradra tervezte volna. De Marosvásárhely ma bizonyos Dandea Emil nevű polgármester romanizáló buzgólkodása folytán a nacionalista előretörés egyik kísérleti állomása." O is szóvá teszi, hogy a Társaság „nem bonyolította le kellő gondoskodással azokat a szövevényes formalitásokat, amiket ma Romániában az ostromállapot megkövetel ahhoz, hogy egy magyar író idejöjjön és a magyar közönséghez szóljon."31 Ugyanekkor a Brassói Lapokban Ruffy Péter is beszámol a Biharfüredre tervezett írótalálkozó teljes kudarcának okairól. Legrészletesebben Babits 117
