Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Kelevéz Ágnes: „Római szó kopik a szennyes ajkon..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

Babits fogarasi tanítványai

kapcsolatok szintjén zajlott az ügy. Babits visszaemlékezésének e bekezdését értették később félre: nem a századelő nemzeti ellentétének helyi megnyilvánulását olvasták benne, hanem az első világháborún túlesett, a Trianoni béke súlyos következményeit magán viselő 1930-as évekét, s a verssel való lokális román elégedetlenséget a magasabb szintű politikai események szférájába vonták.

Babits Mihály ugyanis 1935 augusztusában két felkérést kap párhuzamosan, hogy látogasson el Erdélybe. Egyrészt a Familia című lap nevében Ti- beriu Mosoiu nagyváradi polgármester, Samarineau szerkesztő és Tabéry Géza egy közösen megírt és több példányban szétküldött körlevélben kölcsönös eszmecserére szólítja fel a magyar és román irodalmi élet képviselőit, köztük magától értetődően az irodalmi élet vezető alakját, Babits Mihályt is.18 Másrészt ugyané hónapnak a végén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság nevében Sényi László küld egy meghívó levelet, hogy a híres költő tartson felolvasó estet Marosvásárhelyen.19 Babits pozitívan viszonyul az első kezdeményezéshez, valamint igazi nagy örömmel elfogadja Sényi ajánlatát is, sőt marosvásárhelyi utazását egyúttal összekapcsolná egy nosztalgikus, fogarasi látogatással. Még régi fogarasi tanártársától, Kontesveller Károlytól is kap meghívólevelet.20 Október legelején azonban a román kultuszminisztérium teljesen váratlanul az irodalmi körutat betiltja. A Babits-szakirodalom ezt az intézkedést tulajdonította a Vásár című vers hatásának, azonban erre nemcsak a Fogaras-esszében, hanem a korabeli sajtóvitában, levelezésben és a visszaemlékezésekben sem találunk adatot.

Elsődleges forrás is áll rendelkezésünkre az üggyel kapcsolatban, melyet más, erre az eseményre vonatkozó levelekkel együtt 1967-ben Bustya Endre közölt saját fordításában. E hivatalos levélben 1935. október 3-án a Művészeti Kultusz-felügyelőség minden indoklás nélkül (vagyis a Vásár című vers említése nélkül) közli a Kemény Zsigmond Társaság Főtitkár Urával, Sényi Lászlóval a nemleges döntést: „Az önök f. év szeptember 17-i kérvényére hivatkozva van szerencsénk tudomásukra hozni, hogy a Minisztérium nem

115