Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Ratzky Rita: Wesselényi-Kazinczy-Petőfi. Egy alkalmi vers (Kazinczy: Báró Wesselényi Miklós, az atya) mint egy remekmű (Petőfi: Halhatlan a lélek...) ihletője

Visszatérve a Döbrenteinek írott levélhez, Kazinczy a keletkezési körülményekről való beszámolója után odaiktatja a Wesselényi-epigrammát is A zsi- bói nagy Megholt címen. Ez a szöveg azonban több ponton nem egyezik meg a később kötetben is megjelent változattal. Kazinczy alábbi elbeszélésére nyugodtan alkalmazhatjuk a „Költő, hazudj, de rajt' ne fogjanak" Arany János-i sorát: „Egy keleti platán alatt, melyet már öregnek nevezhetni, emlékkövet pillanték meg - írja Kazinczy az Erdélyi levelekben7, Cserey Farkasnál tett látogatásáról beszámolva -. Tudni akarám, kié a kő, s andalogva, semmit nem várva, a szép lombú fa felé indúltam. Mely kedves meglepetés! A kövön ez állott:

Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? ott fene Cato S lágy szívű Brútusz, itt Wesselényi valék.

Köszöném csillagzatimnak, hogy verseiéivé tevének. Hirdesse ez is tiszteletemet azon nagyunk iránt, kinél az ég kevés halandót teremte még nemesebbet, s ily tisztát."

Kazinczy az Erdélyi levelek Abafi-féle kiadása szerint tehát kellemesen meglepődött, amikor a Cserey által Krasznán, a kertjében az idősebb Wesselényi Miklósnak állított emlékkövön megpillantotta saját költeményének első két sorát. Valójában azonban ez nem lehetett számára meglepetés, hiszen Cserey

Farkas saját korábbi bíráló megjegyzéseit visszavonandó, a nagy halott emlékére, mintegy engesztelé- sül, elrendeli az emlékkő állítását, a Kazinczy-vers- sorokkal. Minderről 1810. május 19-i levelében értesíti Kazinczyt, aki 1810. június 3-i levelében nyugtázza is a tisztelgésnek ezt a formáját Wesselényi emléke előtt. Az emlékkő létéről beszámol a kortárs újságíró is az Erdélyi Muzéum 1814-es évfolyamának Tudósító levelek rovatában.8 A fenti kellemes hangulatú felvezetése az emlékversnek, amely a költői fantázia szüleménye, csak az Erdélyi levelek második kiadásában jelenik meg, 1886-ban.

A költő a XXIV. levélben9, Zsibón létében, leírja epig100

Ehrenreich Sándor Ádám: Báró Wesselényi Miklós képmása, rézmetszet