Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

pozíciót - és talán közvetítő szándékot is - az új (militánsan nacionalista) hatalom és a (nacionalizmuson felülemelkedő) magas kultúra között.

Osvát Ernő kipécézését a korábban idézett, Juhász Gyulának írt levélben feltehetően az magyarázza, hogy Osvát a kommün idején elnökséget vállalt az írói direktórium élén. De Kosztolányi céltáblájában nem a Nyugat áll,41 sőt amikor egy héttel az idézett (Juhásznak írt) levél után a Petőfi Társaság kizárta tagjai sorából Babits Mihályt és Móricz Zsigmondot a forradalmak alatti tevékenységük miatt, Kosztolányi közösséget vállalt velük, és kilépett a társaságból (sőt a frissen beválasztott Juhász Gyulát is erre próbálta rábeszélni).42 Más kérdés, hogy a Ferenczi Zoltán alelnöknek küldött (1920. április 22-i keltezésű) levelében döntése okaként az új tagfelvételeket nevezi meg, amelyek (mintha hirtelen döbbent volna rá) a politikai szempontot érvényesítik az irodalmi kárára:

„Újabban a társaság a tagfelvételnél olyan tág mértéket alkalmazott, melyet sem az irodalom, sem a magyarság érdekében nem helyeselhetek. A nemzeti szellem nem szegénységet és szürkeséget jelent, de gazdagságot és eredetiséget. Minthogy érzésem szerint a régi keretben irodalmi célokért küzdeni lehetetlen, a harcot a társaságon kívül vívom majd...”43

Csaknem egy évtizeddel később, az Ady-pamflet körül kirobbant vitára írt válaszában is visszatért erre a lépésére:

„Európa hű fia vagyok tehát mind leszármazásomnál, mind műveltségemnél fogva, talán ezért vagyok rajongója az igazi magyarságnak, mely a nyelvben él és a szellemben, s ellensége annak a konok kis, sötét vidékiességnek, annak a szűkmarkú bugaci fajvédelemnek, mely ezt a dicső országot össze akarja szorítani néhány atyám-bátyám családra s az irodalmat a kosták, ispánok, megyei

41 1919-ben a Nyugatot nem Osvát szerkesztette, hanem Babits. 1920-tól Osvát ismét átvette a lap szerkesztését. Kosztolányi álláspontjának radikális változását mutatja, hogy 1923-ban már az Osvát 25 éves jubileumát ünneplő Nyugat-számba lelkes méltatást írt (lásd a 2. számú jegyzetet).

42 „Kiléptem a társaságból, melyet se irodalminak, se nemzetinek nem tartok, sőt kárát látom benne a nagy jövőre hivatott magyar műveltségnek. Ma már csak kis irodalmi aprószentek küzdőporondja. Kérem, ha érez velem közösséget és az ifjúkori szent céljainkkal [...] egy szűkszavú levélben utasítsa vissza a tagságot [...] Mi majd a magunk módján alkotjuk meg az új, magyar irodalmat. [...] Petőfi társasága ne legyen a kis és nagy politikusok kaszinója, hanem a magyar tehetségek gyülekezete.” - Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 435-436.

43 Uo., 435. Később (a Szabó Dezső által kirobbantott vita után) hasonló indokkal lépett ki a Magyar írók Nemzeti Szövetségéből is. Kilépéseivel és azok indoklásával Kosztolányi a szélsőjobb kíméletlen támadását vonta magára. A nemzeti szempont kizárólagossága következtében előállt helyzetet, az értékes írók kirekesztését, a dilettantizmus eluralkodását jellemezve Kosztolányi 1921 decemberében már így nyilatkozott Az Estben: „Van egy csonka országunk és van két csonka irodalmunk." Idézi Nyerges András: Rendes ország, kétféle történelem : 113 színrebontás, Budapest, Nórán, 2005,156.

98