Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

jegyzők és tehenek életének tanulmányozására. - Ezt a kurzus idején is hirdettem. Nyomtatásban vallottam, hogy mindenki magyar író, aki magyarul ír,44 - és a kurzus legvirágzóbb napjaiban léptem ki a P[etőfi] T[ársaság]-ból azzal az indokolással [...], hogy a magyarság nem lehet a szürkeség kultusza”45

Figyelemre méltó, hogy mennyire másképpen alakult a Nyugattal való kapcsolata, mint az ideig-óráig vele együttműködő Szabó Dezsőé. Szabó (aki korábban ugyancsak a lap megbecsült szerzői közé tartozott) a Nyugat liberalizmusát és individualizmusát is felelőssé tette a magyarságot sújtó katasztrófáért, Adyt pedig - elszakítva hátterétől - magányos prófétává avatta, aki előre látta a nemzet tragédiáját, de nem hallgattak rá.

Kosztolányi viszont hű maradt a Nyugat eredendő irodalmi küldetéséhez, sőt (amikor ott publikált) a liberális szelleméhez is. Jelenléte a lapban ezekben az években erőteljesebb, mint korábban. 1919-ben itt nyilatkozik unokafivére, Csáth Géza tragikus betegségéről és haláláról, ami őt különösen közelről érintette.46 1920-ban a Nyugatban jelenteti meg első hosszabb elbeszélő művét, A rossz orvost47 és nagyszabású tanulmányát Goethe Über allen Gipfeln kezdetű költeményéről.48 A lap 1921-es évfolyamában pedig annyit publikál, mint soha azelőtt. Az, hogy összeegyeztethetőnek tartotta az Új Nemzedékhez, és a Nyugathoz való egyidejű kötődést, persze felfogható politikai infantilizmus- ként is.

Könnyen lehet, hogy éppen a Nyugathoz való hűsége, a köztes szerep fenntartása váltotta ki Szabó Dezső goromba támadását. Szabó a Nemzeti Újság 1920. október 31-i számában megjelent nyilatkozatában kétkulacsosságot vetett Kosztolányi szemére: „Először is az emberről beszélek, erről a csupa-ge- rinc, csupa-harc, örökbuzgó keresztényről. Ha túl szenvedélyes antiszemitizmusának indulatos eszközeit nem is tartom célravezetőnek, de harcos értékét a keresztény táborban nem lehet eléggé elismerni.” Maró gúnnyal szól arról, hogy míg nappal Kosztolányi újságírói körben kifakad a zsidók ellen, otthon mégis öt zsidóval vacsorázik együtt - nyilván azért, hogy „a sémi faj érelmeszesedését elősegítse”49 E támadásra Kosztolányi hasonlóképpen ironikus nyilatkozattal és Az elsodort falu megsemmisítő stíluskritikájával válaszolt (az utóbbi pedig éppen az Új Nemzedékben jelent meg).50 Szabó Dezső újabb,

44 Ez nem teljesen igaz, hiszen a (magyar nyelvű) zsidó irodalmat szembeállította a magyarral.

45 Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 719.

46 Nyugat, 1919,16-17. - december

47 Nyugat, 1920, 17-18. - szeptember

48 Nyugat, 1920, 3-4. - február

44 A pozitív irodalmi munkáról. Részben idézi: Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 737-738.

50 Uo„ 738-739,418-422.

99