Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
Kosztolányi levele mindenekelőtt toborzó szándékot tükröz: az általa nagyra becsült Juhász Gyulát kívánja átcsábítani a maga táborába.36 A Juhász felől hallott kedvezőtlen híreket azzal magyarázza, hogy vidéken élő költőtársa talán nem volt eléggé tájékozott, illetve nem látta át eléggé a tényleges helyzetet. A levél szerzője számára pedig nyilvánvaló, hogy az irodalmi élet régóta két nagy táborra szakadt: a magyarokéra és a zsidókéra. S úgy véli: eljött az ideje, hogy végre a magyarok vegyék át a vezető szerepet.37 Figyelemre méltó, hogy mindezt Kosztolányi az irodalom, illetve az irodalmi élet belügyeként fogja fel; abban az illúzióban ringatja magát, hogy „utálja” a politikát. Az Est 1920. október 10-i számában nyilatkozva az irodalmi élet válságáról, hasonlóképp leválasztja az irodalmat a politikáról, a magyarság kulturális küldetését hangsúlyozza, méghozzá úgy, hogy szembeállítja azt a hazafiaskodással (tulajdonképpen teljes összhangban a. Nyugat programjával): „Ez a kor a literatúra Mohácsához hasonlatos. Talán az egész világban nincs oly ország, hol a közönség ennyire egészségtelen lenne. Maga az irodalom is az. Mi ennek az oka? Az, hogy az irodalomba bevitték a politikát. Nem ma, hanem tegnap, azaz tegnapelőtt. Azon a címen, hogy »nem szabad politizálni«, szintén politikát csináltak, és megfosztották irodalmunkat magyar jellegétől. Hitem szerint irodalmunk jövője az, hogy magyarabb, azaz különbözőbb legyen a többi irodalmaktól. Száműzve minden hazafiaskodást, arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a magyarság, a magyar szellem világküldetését, mely helyet mutat nekünk a többi népek szellemi hangversenyében. Akkor majd nemcsak iparcikkeket szállítunk a külföldnek, de értékeket is, és írásaink olyan érdeklődést gerjesztenek mindenütt, mint az oroszokéi vagy a norvégekéi...”38 Kosztolányi persze másképp fogalmazott, amikor névtelen cikkek mögé húzódhatott. De annyi bizonyosnak tűnik, hogy a magyarság létét már ekkor a magyar nyelv ápolásához kötötte,39 a jövőjét pedig elsősorban kulturális emelkedésként képzelte el.40 Egyszerre folytatott harcot az igazi tehetségek pártolásáért-men- téséért és az irodalmi hegemóniáért, ami mégiscsak jelez valamifajta köztes 36 Röviddel később, március 14-én Juhász Gyulát megválasztatta a Petőfi Társaság tagjának, vö. Juhásznak írt újabb levelét: Uo., 434-435. 37 Ennek alapján valószínűnek tartom, hogy Bíró-Balogh Tamás és Lengyel András joggal tulajdonítják Kosztolányinak azt az Új Nemzedékben megjelent cikksorozatot (a címe: A magyar irodalom és az ő irodalmuk), amely a magyar és a zsidó irodalom ellentéteként tárgyalja és támadja a közelmúlt és a jelen irodalmi életét. (Vö.: Lengyel, Egy anonim..., i. m., = A M. F. M. évkönyve..., 2008, i. m„ 243-262.) 38 Idézi: Bíró-Balogh, Egy Kosztolányi-cikk..., i. m. = Uo., i. h. 268. 39 Ennek némiképp bizarr epizódja, hogy saját lapjában, az Új Nemzedékben 1920 novemberében „mozgalmat” indított „az idegen szók ellen’! lásd Zolnai Gyulának írt levelét: Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 450. 40 Más kérdés, hogy ennek volt kapitalizmus- és modernizációellenes éle is. 97
