Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
az egyetlen autentikus verseskötetének, és úgy próbálta megvédeni a múló idővel és a megszokással szemben, hogy újra meg újra javított-változtatott rajta.17 A tízes években írt szinte valamennyi jelentősebb versét utóbb beemelte a ciklusba. Például az 1913-as, először a Nyugatban Bácskai rajz címmel publikált költeményét is,18 melyet előbb az 1914-es Lánc, lánc, eszterlánc című kötetébe válogatott be, majd (a kötet címadó versével együtt) A szegény kisgyermek panaszai 1919-es, ötödik kiadásába, ahol a kezdősor, A napraforgó, mint az őrült lett új címe. (S úgy hiszem, hogy az 1917-ben írt Boldog, szomorú dal csak azért kerülte el a hasonló „előléptetést”, mert sajátos beszédhelyzeténél és témájánál fogva kizárólag A szegény kisgyermek kötetzáró verseként jöhetett volna számításba, az eredetit viszont nem akarta Kosztolányi lecserélni.) Ha összehasonlítjuk A szegény kisgyermek panaszai egymást követő kiadásait és az 1911-1920 között megjelent versesköteteit, szembetűnő az utóbbiak esetleges, hányaveti kompozíciója és a(z ezzel összefüggő) kevésbé szigorú válogatása. Mintha valamennyi előkészítő-kísérleti terepéül szolgálna a megmérettetésnek, ami alapján utóbb eldönthető, hogy melyik vers léphet magasabb osztályba, A szegény kisgyermek panaszai ciklus darabja közé. (Kosztolányi már a Négy fal között című kötetében is próbálkozott ciklusok összeállításával, de csak ekkor vált számára meghatározóvá a ciklusban való építkezés, amely azután egész pályáján jellemezte.) Csak a hatodik kiadás után zárult le véglegesen A szegény kisgyermek panaszai továbbformálása - a folytatásnak szánt új ciklus, A bús férfi panaszai váltotta meg, illetve le. A siker e szokatlan tartósításában bizonyára önértékelési zavarok is szerepet játszottak, amelyekkel szemben a leghatásosabb öngyógyító, öntudat-erősítő szernek a műfordítás bizonyult. Kosztolányi nagy kedvvel fordított; már tanulóéveiben is az irodalmi rang kivívása fontos eszközének tekintette. A Modern költők című antológia sikere teljes mértékben igazolni látszott ebbeli törekvéseit, e kötetét 1914-ben hasonló lelkes elismerés fogadta, mint A szegény kisgyermeket. A Nyugatban Tóth Árpád írt róla elragadtatott kritikát. Még Os- vát Ernőt is sikerült valamennyire meggyőzni, hogy nagyobb teret biztosítson e műfaj számára, jóllehet a műfordítást ő hátrébb sorolta az eredeti művekhez képest. 17 Mindkét korai életrajzában egyedül A szegény kisgyermek panaszait emelte ki. Az Érdekes Újság 1913. december 28-i számában megjelent írásában így fogalmazott: „Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek, és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszaiban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem." - Lásd: Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 662. 18 Nyugat, 1913, 22. - november 16. 92
