Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
3. Ismeretes, hogy a háború, majd a forradalmak és az ellenforradalom milyen radikális változásokat hoztak a Nyugat és szerzőgárdája sorsának alakulásában. 1920-ra merőben új helyzet állt elő: Ady meghalt, Ignotus emigrált, Babits és Móricz mentegetőzésre kényszerült, a Nyugat a támadások nyomán elszigetelődött, és bizonytalanná vált, hogy egyáltalán lesz-e folytatás. Kosztolányi életében alighanem ezek az évek adták a legerőteljesebb politikai impulzusokat.19 A történelmi Magyarország szétesése és szőkébb pátriájának elcsatolása különösen érzékenyen érintette.20 Jóllehet a Károlyi-kormány idején, sőt a kommün alatt sem zárkózott el attól, hogy feladatokat vállaljon az irodalmi életben,21 a tanácskormány bukása után kirobbant nacionalista és antiszemita indulatok őt is magukkal ragadták. A kommün egyik-másik vezetőjének kihívó viselkedése életre galvanizálta Kosztolányi zsidó fóbiáját;22 az írók fizetési kataszterekbe sorolása és több más, diktatórikus intézkedés az írótársadalom túlnyomó részére riasztóan hatott. Kosztolányi a politikai szélsőjobb oldalán tűnt fel: 1919 őszén csatlakozott a Szabó Dezső vezetésével alakult Magyar írók Nemzeti Szövetségéhez,23 majd 1919 végén a berendezkedő keresz19 Erre következtethetünk az Édes Anna című regénye (1926) alapján is, melynek cselekménye az 1919-es magyar kommün bukását követő hetekben-hónapokban játszódik, és közvetlen utalás történik benne magára Kosztolányira is (erről később még lesz szó). Az Édes Anna ritkán tapasztalható precizitással idézi fel a történelmi eseményeket és színhelyeket; még arra is súlyt helyez, hogy az utcák a korabeli nevükkel szerepeljenek (tehát Koronaherceg utca, holott 1923 óta Petőfi Sándor nevét viselte). A szokatlanul nagy históriai pontossággal talán az elfogultság vádja ellen próbált Kosztolányi védekezni, de a szenvedélyes tisztázó szándék is megkövetelte ezt, mint ahogy a valóság birtokbavételének általa osztott mágikus hiedelme is (ami egy tőről fakadt a „néwarázs’’-elképzeléssel - vö. tanulmányomat: Kosztolányi Édes Annája : Egy sajtó alá rendezés tapasztalataiból = Veres András, Távolodó hagyományok, Budapest, Balassi, 2003, 90-91.). Fennmaradt egy időrendi tábla a Mostoha című regénytöredékének iratai között, amely ugyancsak az Édes Anna történelmi hátterét idézi (lásd: Kosztolányi Dezső, Mostoha és egyéb kiadatlan müvek, szerk. és a jegyzeteket írta Dér Zoltán, Növi Sad, Fórum, 1965, 17-18.). 20 Szülővárosa és családja átkerült Szerbiába. Apját, a 63 éves Kosztolányi Árpádot megfosztották igazgatói rangjától, és állását - negyvenévi szolgálat után - szerb nyelvből letett vizsgához kötötték. 21 A Pesti Napló 1919. március 25-i száma ad hírt arról, hogy a színházakban a felvonások közti szünetben megbízott írók (köztük Kosztolányi) tartanak rövid előadást a forradalom mivoltáról és a kulturális átalakulásról (vö.: Lukács György, Forradalomban : Cikkek, tanulmányok, 1918-1919, vál. szerk., jegyzeteket írta Mesterházi Miklós, Budapest, Magvető, 1987, 207.). 1919 májusában Kosztolányit bevonták Marx Tőkéjének magyar fordításába is (lásd: Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 430.) Az is igaz, hogy a Pesti Napló május 8-i számában megjelent Beer úr című cikke visszatetszést váltott ki a kommunista vezetőkből (vö.: Lukács, i. m., 534.). 22 Lásd a 4. jegyzetet. 23 Németh Andor a bécsi baloldali emigráció lapjában, a Bécsi Magyar Újságban elfogultan, szarkasztikusán, de nem egészen alaptalanul írta: „A diktatúra bukása után Szabó Dezső, a forradalmár tanár, az internacionalizmus lánglelkű bajnoka és Kosztolányi Dezső, a Hét című zsidó 93
