Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Tarián Tamás: Citius, altius, fortius. A Nyugat és a sport

a sportélet tisztasága mellett tör lándzsát. Az anekdotikus szöveg középpontjába helyezett szikladarab-emelés a mai erősember- (Natural Strongest Man) sport látványos erőművészeti viadalait előlegezi. A Gombos (kéményseprőse- géd)-Hantossi (kútásósegéd) küzdelemben az egyik fél által elszenvedett, végzetes sportsérülés fizikai okain kívül a lelkieket is kidomborítja a sportpszichológia iránt fogékonyságot eláruló szerző.1

Tersánszky maga tudatja kései memoárja, a Nagy árnyakról bizalmasan lapjain, hogy - hozzá hasonlóan - Nagy Lajos is „nyugodt, jókötésű fiatalember” volt. Első, 1910-es találkozásukkor rokonszenv alakult ki közöttük: „így nyilvánította véleményét: - Maga nem buta gyerek!

Hallgattunk és figyeltünk megint. Egyszerre szomszédom tisztára összeesküvésszerű mozdulattal hajolt közel fülemhez, és ezt kérdezte tőlem: - Mondja? Maga kedveli a sportot? Vagy lenézi?

Kicsikét elhűlve válaszoltam: - A sportot? Hát miért ne szeretném? Maga talán sportoló?- Birkózom! - felelte a szomszédom. - Hát persze, csak műkedvelek. Ez nem pálya. De azért már lebonyolítottam néhány rendes mérkőzést.- Ez igen! - súgtam vissza. - Én ugyan nem űzök már rég semmiféle testgyakorlatot, de előtornász voltam, végig az egész gimnáziumon. Szertornász! Itt a Millenáris pályán is megcsináltam egy tornaversenyen az óriáskört a nyújtón!” Csak sajnálhatjuk, hogy Tersánszky oly korán búcsút vett az (él)sporttól, Nagy Lajos pedig bizonyos lenézéssel fordult el a versenysporttól. (Egyébként ő hivatásos operaénekes szeretett volna lenni inkább, de az sem lett.) A két újdonsült barát, hamarosan megunva az irodalmi vitát, amelybe belecseppentek, eltávozott az Apolló moziba, mondván: „ma vetítik a Johnson és Jeffries mérkőzését” - erről az ökölvívómeccsről még ejtünk szót. Nagy Lajos Tornázó diákok című. ifjúkori elbeszélése a sporttéma klasszikus alkalmazása és mesteri kiterjesztése, átvitele a sporttal már nem definiálható szférába.

Sajnálatos tény, hogy az eltérő külsejű, de egyként kiváló testfelépítésű unokatestvérek, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza elvesztek a sport számára. Kosztolányit eredendő macskás kényelmessége, Csáthot sportszerűtlen életmódja zárta ki a sportpályákról. Az idősebbik, Dezső, a játék általánosító, uralkodó képzetében villantotta fel nosztalgiáit („A játék. / Az különös. / Gömbölyű és gyönyörű, / csodaszép és csodajó, / nyitható és csukható, / gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.” - A szegény kisgyermek panaszaiból). A szellemi sportok közül vonzódott a sakkhoz, erre megfelelő helyen még szintén sort kerítünk.

1 írásunk a Nyugat centenáriuma alkalmából - 2008-ban, a pekingi olimpia esztendejében - természetesen csak az igazoltan a Nyugat táborába tartozók első, második és harmadik generációjából veszi példáit. Ugyancsak természetes azonban, hogy nem minden textus a Nyugatban jelent meg. A bajnok sem. Amennyiben a Nyugat a közreadó orgánum, azt az esetek nagy részében szöveg közben jelöljük.

75