Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kelevéz Ágnes: A Nyugat jubileumi és emlékszámainak üzenete
getnek és őrtoronynak látja,9 Ottlik pedig kedvesen túlozva így fogalmaz: „arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött’’.10 A közösségi jelleg többek között azért alakulhatott ki, mert az indulástól kezdve támadó, agresszív közeg vette körül az úgynevezett moderneket. (S ezen eleinte legalább annyira értették a Holnap alkotóit, mint a Nyugat körül ösz- szegyűlő szerzőket.) Csáth Géza, már 1910-ben így foglalja össze véleményét: „A hivatalos irodalom közönye, ellenségeskedése, lekicsinylése, féltékenysége tömörítette táborba azokat az írókat, akik a Nyugatot alapították.”11 A folyóiratban való publikálás egy remélt és vállalt közösséghez való tartozást is kifejezett, a Nyugatban folyamatosan megjelenők a hagyományostól eltérő értékrend együttes kialakítását és képviseletét is vállalták. Közösségként, (amely természetesen nem volt homogén) nemcsak a támadásokra figyeltek, hanem egymás munkáját is nyomon követték és értékelték, egy színvonalas műhelymunka kialakítására törekedtek. „A Nyugat nem jelentett határozott irodalmi irányt, csak az irodalomnak önmagáért való szeretetét és nagy követelményeket, melyeket elsősorban magunkkal szemben támasztottunk.”12 - írja Kosztolányi 1929-ben. A folyóirat körül tömörülök, a szerkesztők, igyekeztek lehetőséget találni arra, hogy különböző módon megmutassák, kifejezzék ezt a közösségén belül is állandóan alakuló értékrendet, és a szerkesztői vagy munkatársi viták leggyakrabban e kérdés körül robbantak ki. (Hatvány és Osvát vitája sok vonatkozásban Adynak a Nyugat értékhierarchiájában betöltött szerepéről szólt.) A mi szempontunkból most az a lényeges, hogy összegyűjtsük, miként keresték mindvégig a módját annak, ne csak befelé, hanem kifelé is képviseljék a szerkesztőség által fontosnak tartott értékeket. A hathatós képviseletnek egyik formája az úgynevezett „Nyugat-matiné” volt. E rendezvények előzményét egyrészt már a Kisfaludy Társaság, „Shakespeare-” és a Petőfi-Társaság, „Petőfi- matiné”-iban is felfedezhetjük, de igazi mintája A Holnap által rendezett matinék voltak, ahol „a szerzők műveiket olvasták föl, vagy színészek adták elő, zeneszerzők játszották új szerzeményeiket”13 modern festők készítették a díszleteket, vagy az ő képeik voltak a falakon, amelyekről írók beszéltek. Az első évtizedet a vegyes összeállítású, több szerzőt és művészeti ágat felvonultató matinék jellemzik. 1918-ban új műfaj indult hódító útjára: a szerzői 9 Zelk Zoltán, Sziget és őrtorony = Uo., 192. 10 Ottlik Géza, A Nyugatról = Uo., 133. 11 Csáth Géza, Három kritikai könyv = Cs. G., Ismeretlen házban: 2, Kritikák, tanulmányok, cikkek, sajtó alá rend. Dér Zoltán, Újvidék, Forum, 1977, (Hagyományaink, 10), 425-427. 12 Kosztolányi Dezső, Rákosi Jenő, Nyugat, 1920, 21-22, 222. 13 Ilia Mihály, Irodalmi ünnep = http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&- task=view&id=433&Itemid=2; Ilia Mihály, A Nyugat és A Holnap programja, Tiszatáj, 2008, 11, 3-8. 61
