Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Eisemann György: A modernitás médiuma
De a hátrány, miáltal postánkat a posta „Mintha régen-régen hozná, / Úgy hozza”3 előnybe is fordulhat: a keletről nyugatra tekintő kulturalizmus önmaga hagyományaihoz ragaszkodva, olykor bár kurucos elfogultsággal, száműzött- ként és megtagadottként, de kritikai ellenpólusa lehet a múltra csak a minél gyorsabb feledéssel reagálni tudó, ezzel károkat is okozó társadalmi mechanizmusoknak. Ehhez a benyomáshoz a tanult olvasónak számításba kell vennie, volt egy másik, szintén jól ismert, immár sikeres üzenete Mikesnek, mely nyugatra juthatott. Amikor Rodostóban bekövetkezett az, amitől tartottak, vagyis meghalt Rákóczi, a hűséges kamarás elküldte a fejedelem kéziratait és a szívét nyugatra, Grosbois-ba. A kézirat és a szív összecsomagolása: nem akármilyen matériákkal végrehajtott, sőt, eléggé megdöbbentő szimbolikus technológia. A kéziratnak a személyes alkalmazásra szánt, vagy a közösség számára felhasználandó egyszerisége kerül jelölő kölcsönviszonyba, az érzelmek és a lélek metaforájának szó szerinti, anyagi alakjával, mint konkrét testtel, radikálisan elkülönülve az üzenet azon formájától, mely az olvasó individuumnak a nyomtatással létesíthető formáját teremti a „technikai sokszorosíthatóság korszakában”4 Valószínű, ilyen küldemény - metaforikusán szólva - csak keletről mehet nyugatra, fordítva nehezen elképzelhető. Látható, a Nyugat mint dolog, a tapasztalati és a virtuális tér jelöléséhez a kéziratos és a tipografikus kultúra különbségeit, mint a történelemnek e hordozókkal végrehajtott szembesítéseit is felhasználja. Ennek további lényegi összetevője a latinitás tradíciójának reflektálása a címlapon. Ez azért fontos, mivel a nyelv, mely elsőrendűen ki volt téve a Gutenberg-galaxis gyakorlatilag totális, az egész középkort mediálisan a múltba süllyesztő hódításának, a latin volt. A kézirat és a nyomtatás közegváltozásának mediális újrajátszása tehát a Mikes-emlékérem mellett a latin és a magyar nyelv használatára is kiterjed. Ennek jelölése a címlapon éppen a főszerkesztő nevével történik meg, mely ugyanakkor egy másik (valódi) név sajátosan latinizáló „eltitkolása” is. Ezúttal különösen megfontolandó tézis, hogy az írás látványa akkor válik különösképp reflektálttá, ha idegen nyelvű szöveget olvasunk.5 A borítón a főszerkesztő neve helyén egy nagybetűs latin szó áll: IGNOTUS. Ráadásul a szó egyik jelentése: idegen, vagyis éppen azt mondja ki magáról, ami írásként reflektálását elkerülhetetlenné teszi. Tudjuk, Ignotus távolról sem annyira idegen és ismeretlen az olvasók számára, mint ahogy azt latinul állítja magáról, mégis, szinte lehetetlen nem érzékelni egy jelentéses utalást irodalmunk másik latin nevű „ismeretle3 Ady Endre: A föltámadás szomorúsága 4 Walter Benjamin közismert kifejezése: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában = Benjamin, Walter, Kommentár és prófécia, Budapest, Gondolat, 1969, 301-334. 5 Vö.: Miller, Jonathan, McLuhan, London, Collins-Fontana, 1971, 10.; Idézi, és a problémakört elemzi: Fodor Péter, A mechanizáció kiazmusa : Bevezetés Marshall McLuhan médiatörténeti kutatásaiba = Történelem, kultúra, medialitás, szerk. Kulcsár Szabó Ernő, Szirák Péter, Budapest, Balassi, 2003,191-201. 55
