Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Rónay László: Jóvátétel. A Nyugat és Babits Mihály a Vigíliában
A legnehezebben Ottlik Géza írása került be. Hosszas könyörgésre, Nemes Nagy Ágnes zord szavai után írta meg dühödten, s személyesen hozta el. Azt nem mertük elárulni neki, hogy a Pártközpont külön, a kiállítás anyagának ellenőrzésére kirendelt munkatársa, a remek írását ki akarta vetetni a tárlóból, majd később azzal is megelégedett volna, ha csak az aláírását takarjuk el. Erre azonban senki sem volt hajlandó. Az írás így maradt a tárlóban. Elmondhatjuk, hogy ez a tanulmánya - ami most már a Próza című kötetében olvasható - a Vallomások a Nyugatról című kötetnek - és a Vigilia Nyugat előtti tisztelgésének - dísze lett. A vallomások előtt olvasható főszerkesztői bevezetésből és indoklásból ismerhetjük meg a fiatalabb folyóirat, a Vigilia tisztelgésének foglalatát a Nyugat, a 20. század legfontosabb orgánuma előtt: ’’Próbáljunk hát felelni rá: mi köze a Vigiliának a Nyugathoz? Nem beszélve arról, hogy aki katolikus, azaz egyetemes, az - amint Sík Sándor ismételten megmondta - semmiféle művészi értéket nem utasít el magától, nem beszélve a bartóki zenének nem egyedül a harmadik zongoraversenyben észlelhető, s ott már csak a nevén nevezett andante religioso pillanatától: a kapcsolatot egyszerűen a tények dokumentálják, vagyis Bartók kezdettől fogva való jelenlétét a Vigiliában, amiről a régi évfolyamok - főként Demény János írásai - épp úgy tanúskodnak, mint Bartók részvétele a Vigilia zeneakadémiai estjén és könyvnapi sátrában. [...] A Vigilia egész irodalmára, amely kezdettől a Nyugat vágta csapásokon haladt, Sík Sándor egyetemi előadásaira egyaránt hivatkozni lehet annak bizonyításául, hogy minden termékeny magyar hagyomány örökösének tartjuk és valljuk magunkat." Nem állhatom meg, hogy vissza ne idézzem a Vigilia e száma6 jelentősebb írásainak legalább a címét és íróját. A Nyugat emlékét idéző vallomások társaságában Illyés Gyula, Jékely Zoltán és Beney Zsuzsa költeményei, Hegyi Béla Illyéssel folytatott beszélgetése, az Áruló című regény mára elfeledett írójától, Kalló Ferenctől egy novella volt olvasható és egy tanulmány Ottlikról - ezt csekélységem követte el; Ottlik köre ezt mondta az írás elolvasása után: „Na!” Hadd kezdjem a Nyugat emlékét idéző művek rövid méltatását egy novellával, Mándy Iván Szerkesztőségi órák című művével. A 40-es évek elején elsősorban a katolikus Élet körül szerveződő fiatalok, a harmadik nemzedék íróihoz hasonlóan a Nyugatot, majd a Magyar Csillagot látták irodalmunk csúcsán. Mándy elbeszélésében az íróvá avatás nagyszerű pillanatának mutatta e két lapban való publikálást. A Károlyi-kerten áthaladva a játszó gyerekek kiáltozásából e következőket vélte kihallani: „í - ró I - ván! í - ró I - ván!" A Szerkesztőségi óraiban azt írta le, miképp ostromolta reménytelenül a Nyugatot, hogyan fogadta őt Babits, s mint küldte kéziratával Gellért Oszkárhoz, aki azonban bírálat, közlés vagy elutasítás helyett arra buzdította, írjon „sürgető levelet” Nem írt. De egy hangot vélt hallani: „Mondd,... te írtál a Nyugatba?” 6 1971. június. 415