Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Frank Tibor: Ignotus Amerikában
már egykorúan is tudottak voltak, mára közismertek lettek. Roosevelt elnökkel folytatott levelezése nyilvánvalóvá teszi, hogy rendszeresen szót emelt az üldözött európai zsidók érdekében, s hogy személyesen közbenjárt az elnöknél olyan kiválóságok érdekében, mint Albert Einstein, Sigmund Freud, vagy a Nobel-díjas (1936) német farmakológus és fiziológus Otto Loewi (1873-1961) (akiért egyébként a magyar Lissák Kálmán (1908-1982) is szót emelt a Roosevelt- hez vezető úton, Frankfurtért jól ismerő amerikai tudományos körökben). Ha egyelőre nem is tudjuk pontosan azonosítani a mentés útját, Ignotus és felesége bizonyosan Felix Frankfurter legmagasabb összeköttetéseinek köszönhette további amerikai éveit.22 Ezek az esztendők (1942-1948) kudarcosán és nyomorúságosán teltek. A házaspár segélyeken élt, előbb az american committee for Christian refugees (ACCR), majd a community service society (CSS) támogatásából. 1943-ban ez havi 60 dollárt jelentett, s ezt az összeget a kortárs amerikai is úgy értékelte, mint amely „egészen nyilvánvalóan abszolúte elégtelen ahhoz, hogy őt és feleségét életben tartsa.”23 Többféle segélyszervet neve merült fel a segíteni szándékozókban, így az INTERNATIONAL RESCUE AND RELIEF COMMITTEE (IRRC), a Jewish labor committee-vel (JLC) együtt, további 60 dollár kifizetését vállalta, hogy az ilyen módon megduplázott bevétel elegendő legyen a szerény megélhetésre.24 Az IRRC szociális munkásai „Dr. Ignotust nagyon aggodalmas, rettegő embernek” látták, „aki akaratlanul is egészen konfúzusan összekeveri a dolgokat."25 Ignotusék helyzetét 1945 elején külön értekezlet vitatta meg, melyen az érintett szervezetek (ACCR, CSS, IRRC, writers’ project) képviselői vettek részt. Ignotus magyar barátai, akik meghívást kaptak, nem jelentek meg. Az értekezlet megtárgyalta a házaspár jogi, bevándorlási, pénzügyi és alkalmaztatási helyzetét. A legfőbb bajt Ignotusné krónikussá vált pszichiátriai problémáiban látták, amelyek egyre rosszabbodtak, s amelyek mindinkább az országból való kiutasítással fenyegették. Ami Ignotust magát illette, többrendbeli megbízatási reményei a library of congress keretében rendre meghiúsultak. Az értekezlet viszonylag kielégítőnek találta anyagi helyzetüket. Megemlítették magyar barátaik - feltehetőleg Vámbéry Rusztem, Halasi Béla Albert (1887-1965), s talán Schultz Ignác (1894-?) - rendszeres havi támogatását, és azt az 1000 dolláros díjat is, melyet Ignotus, Dr. Henry Seidel Canby javaslatára nyert, s amelyet 22 Roosevelt and Frankfurter: Their Correspondence 1928-1945, annotated by Max Freedman, Boston - Toronto, Little, Brown and Co., 1967, 18, 450-454. 23 Sheba Strunsky levele a Jewish Labor Committee-hez, 1943. szeptember 15., IRC archívuma, Box 6. 24 Uo. 25 Excerpts from Letter of Janet Siebold, St. Paul, Minn., 1944. augusztus 21., IRC archívuma, Box 6. 409
