Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Frank Tibor: Ignotus Amerikában
addig csak ügyvédi költségek kifizetésére használtak.26 Az egyes szervezetek évről évre hosszabbították támogatási szándékukat.27 Fennmaradt Ignotus néhány szomorúan alázatos, havi elismervénye az átvett összegekről.28 Az amerikai segélyszervezet, amely a legtöbbet törődött vele, nem bánta, mikor hazatelepült. Charles Sternberg, az IRRC osztályvezetője visszaküldte az 1949. januárjában még kiutalt 20 dolláros támogatás csekkjét a JLC-nek. „Mellékelten küldöm az Önök csekkjét 20 dollár értékben, amelyet visszajuttatok, miután Mr. Hugo Ignotus Angliába távozott. Örülök, hogy így tett.”29 Hazatérés Lengyel Menyhért (1880-1974) a New York-i magyar baráti körben találkozott Ignotus-szal, 1947. januárjában. Lengyel ekkor úgy találta, hogy Ignotus látványa inkább felemelő, mint lesújtó. „Ignotust látva különös megnyugvás szállja meg az embert. Igen - ilyen az, ha a test törvényei szerint megérik, kiszárad, zörög, lassan elmúlik, mint a novemberi levél - de a szellem frissen világít. Vagy mint a gyertya, melynek fizikai anyaga elfogy, elég, de a fénye az utolsó pillanatig megmarad. Az ilyen testi kiszáradás, rendes megvénülés egyáltalán nem elszomorító - ez a vég, a szép vég, rendje a testnek, az életnek, s valami utalás, hogy a lángok megmaradnak, más testekben gyulladnak ki - a dallamot nem a hegedű termeli, hanem egy médium dalolja a hegedű által.”30 Sík Endre (1891-1978) New York-i magyar követ, a későbbi külügyminiszter, ugyancsak ebben a körben, a Pénteki Társaság összejövetelén ismerte meg Ignotust, valószínűleg egy évvel később. Ignotus már elsőre azt mondta a követnek, „hogy szeretne hazamenni Magyarországra”. Amikor legközelebb találkoztak, Sík beszámolt közbenjárásának eredményéről - „Jelentettük az öreg óhaját, [és] utasítást kaptunk, hogy mondjuk meg neki: ennek semmi akadálya, a magyar kormány nemcsak hogy szívesen látja, de utazása költségeit is vállalja. Az öregúr nagy örömmel fogadta közlésemet, s a vacsora további részét vele beszélgettem át.” Ignotus kihasználta lehetőséget, és „részletesen kifejtette a New York-i magyar értelmiségiekről alkotott, nem hízelgő véleményét."31 1948-ban települt haza. Hazaérkezését Gellért Oszkár emlékiratai rögzítet26 Cím nélküli jegyzőkönyv, 1945. január 16., IRC archívuma, Box 6. 27 Ewa Lewinski [IRRC munkatárs, Case Department], New York, 1946. január 10., IRC archívuma, Box 6. 28 Ignotus az IRRC-hez, 1947. március 13. és július 1., IRC archívuma, Box 6. 29 Charles Sternberg [Director, Case Department, IRRC] levele Samuel Estrinhez [JLC munkatárs], 1949. január, IRC archívuma, Box 6. 30 Lengyel Menyhért, Életem könyve: Naplók, életrajzi töredékek, Budapest, Gondolat, 1987, 384. 31 SÍK Endre, Egy diplomata feljegyzései, Budapest, Kossuth, 1966, 109. 410
