Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat
tal. Ennek a kapcsolatnak tudható be a Nyugat szerzőinek a szereplése az erdélyi folyóirat hasábjain. A viszonosságot a Nyugatban - Kuncz Aladár és Bartalis János mint régi Nyugat-munkatársak közleményei és több elvi állásfoglalást megfogalmazó cikk mellett Tamási Áron három, Asztalos István két, Nyirő József és Wass Albert egy-egy rövid prózai írása, Szemlér Ferenc hat, Berde Mária két és Bárd Oszkár egy verse, Makkai Sándornak Kemény Zsigmond Zord idő című regényéről közölt esszéje és Dsida Jenőnek egy aláírás nélkül közreadott irodalompublicisztikai írása képviseli. A Keleti Újságból átvett és szerkesztőségi kommentár szövegébe ágyazott Dsida-írás Babits Mihálynak és az európaiságnak a védelmében száll síkra, egy meghiúsított irodalmi találkozó kapcsán: „Értelmetlen és fájdalmas csodálkozással állunk a kultuszminisztérium különös döntése előtt, mely eltiltja tőlünk, erdélyi magyaroktól Babits Mihályt. A székelyfővárosi Kemény Zsigmond Társaság hívta meg dobogójára a magyar irodalom e nagyságát [...] Nehéz beletörődni, hogy a napi politika rosszhiszemű gáncsvetése, sanda gyanakvása és indokolatlan bosszantani akarása elrontotta a szép ünnepet [...] Akkor is nehéz volna szó nélkül haladni el a rosszul értelmezett szigor e balga ténye mellett, ha a miniszteri tilalom olyasvalakire vonatkoznék, aki a politika porondján is forgolódott [...] De Babits Mihályról van szó, akinek fogalommá vált neve nemcsak a magyar irodalom, hanem sokak szemében az európai irodalom fogalmával is azonos. A világháború tomboló zajában a békét hirdette ő [...] Európát adta a magyarságnak, és magyarságot adott Európának [...] A földkerek bármely országában meleg szeretettel s a szellem fejedelmének kijáró hódolattal fogadnák őt, csak nálunk utasítják vissza kincseit, mint nem kívánatos gazdagságot. Mintha csak azt mondaná a szűk látókörű elfogultság: Mire nekünk Európa? Mire nekünk kultúra?”13 A Nyugat negyedszáznál is több szerző műveiről ad hírt az Erdélyi Helikon című folyóirat munkatársai, illetve a Helikon írói közösség tagjai közül. A legnagyobb számú cikk és tanulmány Kuncz Aladárral és munkásságával, valamint Tamási Áron műveivel foglalkozik. A legtöbb kritikát és ismertetést Schöpflin Aladár jegyzi. Hozzá zárkózik fel legkevesebb 3-3 írással Benedek Marcell, Illés Endre, Kardos László, Sárközi György, Cs. Szabó László és Szerb Antal. De részese az erdélyi irodalom recepciójának, például, Bálint György, Kádár Erzsébet, Németh László, Szabó Zoltán és Török Sophie is. Az Erdélyi Helikon és a Nyugat kapcsolatának emblematikus képviselője, Babits Mihály a Nyugatban írta a két világháború közötti erdélyi költészet kiemelkedő alakjáról, Reményik Sándorról máig megszívlelendő értékelését: „[...] Különös, hogy Erdély legnagyobb hatású dalnoka ez a csöndes, tartóz 13 Dsida Jenő, Babits Mihály erdélyi körútja, Nyugat, 1935,11, 392-393. 403
