Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat

kodó, szemérmes jellemű költő lett; különös, de nem érthetetlen [...] A költő Reményik évei nehéz évek voltak. Nehéz és küzdelmes kisebbségi évek [...] Azt hiszem, ebben a helyzetben senki sem tudott volna tökéletesebben viselkedni, mint Reményik viselkedett. A költői tehetség nem volt elég itt, sőt nem is volt a legfontosabb. A versekhez ember kellett, s a költő értékei emberi értékek

1935-ben Dsida Jenő Babits európaiságát, 1940-ben Babits Mihály Reményik emberi tartását méltatta. A kör Reményik Sándor egyik nemrég előkerült, 1932-ben írott levelével zárul, amelyben a szerző Dsidát méltatja, Kóborló délután kedves kutyámmal című lírai riportja kapcsán. íme:

„[...] Ebben a versben szinte minden benne van, ami én sohasem voltam, az egész merő ellentéte az én élettelen életemnek és élettelen irodalom-csi- nálásomnak. Irigyellek mélyen és fájdalmasan az életed és az írásod ragyogó fiatalságáért. De ebben az irigységben szeretet van. Milyen jó, hogy vagy, hogy nekünk vagy, és hogy ilyen vagy. Régóta figyelem, amennyire figyelni bírom még, pályád hatalmas felfelé-lendülését, tudnod kell, hogy régen nem ígéret vagy már, hanem beteljesedett bizonyosság. Inkarnációja az erdélyi irodalom jövendőjének [...]”15

Az erdélyiekhez a párhuzamos megjelenésű két időszaki kiadvány közül a kisebbségi gondokra a kisebbségiség körülményei között megoldást kereső, saját szereplehetőségét legjobb közleményeiben, a többi közt Dsida Jenő verseiben meghaladó Erdélyi Helikon állt közelebb. Nem kétséges azonban, hogy tájékozódásukban a Nyugat képviselte törekvések hatása is érvényesült.

14 Babits Mihály, Az erdélyi költő, Nyugat, 1940, 8, 392.

15 Mózes Huba, Hős testvérem az Igében: Reményik Sándor Dsida Jenőről, Kortárs, 2009,

2, 88.

404