Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat
Aladár, 1931 augusztusától Lakatos Imre, 1932 januárjától pedig Kovács László (előbb helyettes, majd 1933 februárjától rendes szerkesztőként). 1930 márciusától 1931 októberéig a folyóirat magyarországi szerkesztője Áprily Lajos, szlo- venszkói (azaz felvidéki) szerkesztője Sziklay Ferenc, jugoszláviai (azaz délvidéki) szerkesztője pedig Szenteleky Kornél. Az Erdélyi Helikon a Marosvécsen és Kolozsváron megtartott írótalálkozók közötti és utáni időszakok szervezési gondjainak megoldása és a megkerülhetetlennek ítélt elvi kérdések megvitatása számára teremt fórumot. Hasábjain tisztázzák, vagy legalábbis próbálják tisztázni a szerzők a Duna menti és az erdélyi magyar, a kárpát-medencei és általában az európai, valamint az Európán kívüli kisebbségi törekvések sajátságait, egymáshoz való viszonyát. A folyóirat 15 teljes és 2 csonka évfolyama olyan erdélyi és partiumi hagyományok folytatója, amilyen például A Holnap című antológiát közreadó nagyváradi holnaposoké, s ebben a minőségében válik a nyugatos eszmények kisebbségi körülmények közötti terjesztőjévé. Munkatársi gárdájából az elvi-elméleti kérdések tisztázásához olyan szerzők járulnak hozzá, mint például az erdélyi irodalom szükségszerű volta mellett érvelő Szekfű Gyula, a páneurópai együttműködést és egységet a „magukat szabadon kifejező regionalizmusok útján” megvalósíthatónak tartó Kuncz Aladár,11 avagy Babits Mihály, aki szerint az az irodalom, amelynek a saját regio- nalizmusa élő, égető, fájó problémát jelent, „önmagából növeszthet ki valamit [...], ami az embert [...] mélyen és lényegesen érintheti”12 Több szempontból is figyelmet érdemel Berde Máriának Kuncz Aladár 1928-as Nyugat-cikke egyik rész-megállapítását kibontó, Vallani és vállalni című, valamint Szemlér Ferencnek néhány évvel későbbi, Jelszó és mítosz című, az erdélyiség kérdéseit vitató írása. A folyóirat a magyar költészet és novellairodalom olyan kiemelkedő darabjait közli, mint például Illyés Gyula Nem menekülhetsz, Kosztolányi Dezső Ilona, Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája, Szabédi László Üdvözlégy, szabadság!, Tompa László Lófürösztés című verse, Kemény János Kokó és Szokrátesz, valamint Tamási Áron Kivirágzott kecskeszarvak című rövid prózai írása. A műfordítás-irodalmat, a többi közt, Geoffrey Chaucer A jótanács balladája, Nichifor Crainic Elmúlás, Mihai Eminescu Csak egy vágyam maradt és Martin Luther Erős vár című költeménye képviseli, Szemlér Ferenc, József Attila, Dsida Jenő és Szabédi László tolmácsolásában. Nehéz volna elvitatni a folyóirat olyan kritikai és emlékező írásainak a jelentőségét, amilyen például Babits Mihály elemzése Kuncz Aladár Fekete kolostoráról vagy Móricz Zsigmond jegyzete kalotaszegi látogatásáról és Kós Károly viszontlátogatásáról Leányfaluban. Az Erdélyi Helikon, amint a fentiek is jelzik, jó kapcsolatot ápolt a Nyugat11 Kuncz Aladár, Erdély az én hazám, Erdélyi Helikon, 1929,488. 12 Babits Mihály, Európaiság és regionalizmus, Erdélyi Helikon, 1930, 6. 402
