Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat
látta vendégül, s a templomi szertartás után az ő kastélyában volt nagy ünnepély irodalmi esttel [...] [...] Amikor műsor végeztével a közönség már oszladozóban volt, Berde oda- állt az emelvényre, s azt mondta Teleki Domokosnak:- Itt kellene megcsinálni az erdélyi Helikont. [...] Kemény János [...] Berde háta mögött állt. Hallotta Berde felhívását, fültanúja volt a Berde és Teleki között lefolyt további beszélgetésnek, mely lényegében a gróf részéről csupán udvarias elhárítás volt. Két évvel később, ezerkilencszázhuszonöt márciusában a marosvásárhelyi írók Szászrégenben vendégszerepeitek. A színház egyik páholyában ült [...] Berde Mária, Bánffy Endre, Molter Károly, Kemény János, Dékániné Máthé Mariska. Egyszerre csak felnyitja a páholy ajtaját, s belép rajta Goga Octavian [...], aki valamilyen választási kampány alkalmával tartózkodott Szászrégenben [...], és elkezdődik az írók és közötte egy meglehetősen csipkelődő beszélgetés arról, hogy mik is az írók céljai azzal az úgynevezett erdélyi irodalommal. E beszélgetés közben Kemény a Goga válla felett áthajol Berdéhez, s azt kérdezi tőle, elég idősnek tartaná őt Berde ahhoz, hogy kezébe vegye a Gernyesze- gen felvetett erdélyi Helikon ügyét [...]”s A közösségalapítás tervét Kemény János első ízben Hunyady Sándor ma- rosvécsi riportjának a keretében, az Ellenzék egyik 1926. februári számában említi nyilvánosan. Ugyanazon év június 17-én 28 írótársának elküldi emlékezetes meghívó levelét, amely Ligeti Ernő Súly alatt a pálma című könyve szerint a kisebbségi magyar irodalom legjelentősebb kultúrdokumentuma.5 6 A helikoni tanácskozások tervezetét Kuncz Aladár juttatja el az írókhoz 1926. július 6-ai keltezéssel. Az első helikoni találkozó üléssorozatára 1926. július 15-e és 17-e között kerül sor, 19 meghívott részvételével. Az egymást követő üléseken Gyallay Domokos, Kós Károly, majd Tompa László elnököl. Az első egy és fél nap jegyzőkönyvvezetője Kacsó Sándor, a következő másfél napé Tamási Áron. 1942-ig bezárólag Marosvécsen tizenöt, Kolozsváron pedig egy helikoni találkozót tartottak, ezeken összesen 50 tollforgató vett részt. A legnépesebb találkozón 24, a legkevésbé népes találkozókon pedig 14-14 helikoni tag volt jelen. A törzsgárdához tartozónak azokat tekinthetjük, akik a találkozóknak több mint a felén megjelentek. Ezek a következők: Bánffy Miklós, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Lakatos Imre, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly és Tamási Áron.7 5 Tabéry Géza, Emlékkönyv, Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1930, 66-67. 6 Ligeti Ernő, Súly alatt a pálma : Egy nemzedék szellemi élete, 22 esztendő kisebbségi sorsban, Kolozsvár, Fraternitas, 1941, 88. 7 Az Erdélyi Szépmíves Céh és a Helikon indulásának dokumentumaiból: 1924-1928, szerk. Mózes Huba, Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1992. 400
