Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Bartal Mária: Orfikus impulzusok Weöres Sándor költészetében
sége megszűnik, vagy más leírások szerint a szó az ősállapotba tér vissza, és a transzcendens létben, megnevezés és a dolog eredendő összetartozásához eljutván23 elnyeri rögzített jelentését. (Jacques Derrida Mallarmé-tanulmányá- ban már jellemző módon a dolog nevének kimondása általi feltűnés és eltűnés kettős játékáról beszél.24) A Weöres által zseniális kritikának és esztétikai manifesztumnak25 nevezett hamvasi útmutatás követésének kockázata ott nyilvánvaló a költői szövegekben, ahol a nagy költészetként értékelt versmondat mintájára („Szemem csak néha ér a világba, de szívem ezer tájban egyszerre él -”)26 és a Hérakleitosz- töredékeket gnómákká alakító jellemző hamvasi fordítás nyomán a költői szó az úgynevezett „ősköltészeti” példák dikcióját imitálva teológiai vagy filozófiai igazságok közvetlen kimondójaként kíván fellépni (ahogy legerőteljesebben A teljesség felé számos szövegében, de akár korábban a Dalok Na Conxy Pariból zárószakasza vagy a Orpheus-prológ illetve A megölt Orpheus paradoxonokra építő gnómasorozata esetében is tapasztalhatjuk). A prófétai szerepbe állított, transzcendens igazságokat közvetítő Orpheusz, akiről Pauszaniasznál, Platónnál és Hérodotosznál olvashatunk, feltehetően későbbi fejlemény, mint a korai görög hagyomány váteszi költő-zenésze, akinek a halálon is hatalma van, vagy a misztériumalapító.27 Majd a neoplatonisták szövegmagyarázataiban kerül középpontba az az Orpheusz, aki spirituális megvilágosodásának köszönhető tudását allegorikus, és csak a kiválasztottak számára felfejthető nyelven közvetíti. Weöres Orpheus című versében az átkozott és szent jelzők mindkét jelentéssíkot működésbe hozzák. Weöres következő köteteiben a hamvasi kritika által felerősített modell poétikai alkalmazása érzékelhetően változik azáltal, hogy az archaikus költői beszédformák felé való tapogatózásban a babitsi mintára megjelenő pindaroszi kardalokat28 mindinkább az athéni drámák monológjainak beszédhelyzete váltja 23 Vő. például Platón Kratülosz című dialógusának következő részletével: „Sokkal valószínűbb, hogy az örökké létező dolgok körében fogunk megfelelően adott nevekre találni. Mert valószínű, hogy éppen ezekre a nevekre szentelte a legtöbb figyelmet az, aki a nevet adta. Sőt lehetséges, hogy az ilyen nevek részben nem is embertől, inkább valami istenibb hatalomtól származnak.” - Platón, Kratülosz, Szabó Árpád fordítását átd. Horváth Judit, a jegyzeteket és az utószót Böröczki Tamás írta, Budapest, Atlantisz, 2008, (Platón összes művei kommentárokkal), 397 b-c, 40-41 p. 24 Derrida, Jacques, Mallarmé = Tableau de la littérature franţaise: 3, De Madame de Staél á Rimbaud, Préface de Dominique Aury, Paris, Gallimard, 1974, 368-379. 25 Weöres Sándor levele Kenyeres Imrének, Csönge, 1944, február 29 = Öröklét, i. m., 120. 26 Hamvas Béla a kritikában a Rongyszőnyeg 88. darabját idézi. 27 Ghidini, Marisa Tortorelli, Da Orfeo agii orfici = Tra Orfeo e Pitagora : Origini e incontri di culture nell’antichitâ, a cura di M. Tortorelli Ghidini, Alfredina Storchi Marino, Amedeo Visconti, Napoli, Bibliopolis, 2000,12. 28 Vö.: Weöres Sándor levele Babits Mihálynak, Csönge, 1938. december 8. = Weöres Sándor, Egybegyűjtött levelek: 1, Budapest, Pesti Szalon - Marfa Mediterrán, 1998, 215. 393
