Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében

2,5-nél a hal gyomrából Istenhez fohászkodó Jónás szavainak a nem túl drámai „tesz” igén kívül egyelőre nem volna mit megismételniük, s ennél persze erősebbeket használ („Mert dobtál vala engem a sötétbe / s tengered örvényébe vetteték be”), illetve a „tesz"-t is erősebb ige társaságában ismétli („Sarak aljába, sötétségbe tettél, / ragyogó szemed elől elvetettél”), amikor alávettetésére nem épp más igét használ, a zuhanás alanyi érzetét kifejezve („És Egyetemed fenekébe hulltam”; „De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád”); végül 2,11-hez érve már ugyanezt tudja megismételni (a hal „Jónást a szárazra kivetette”) - mindez azonban a cselekvésképzetek olyan kapcsolatrendszerét teremti meg, amelynek nem része a sorsvetés aktusa, így a „dobtál vala engem a sötétbe” igéje legföljebb arra utalhat vissza, hogy korábban a hajósok „minden terhet bedobtak már a vízbe”, ami azonban mégsem olyan sorsszerű mozzanat, mint Jónás bedobása. Ugyanakkor Babitsnál, mint a bibliai történetben, az esés, vet- tetés, hullás, zuhanás vagy alászállás változataiból összeáll a lefelé tartó mozgás sorsképe, az újbóli felemeltetés előzményeként.

Amittaifiától a ninivei állatokig:

Babits kihagyásainak összefüggésrendje

Babits kihagyásai alapszövegéhez képest már költeménye első sorában kezdődnek: „Monda az Ur Jónásnak: »Kelj fel és menj” hiszen itt a név után kimarad Jón 1,1-ből „az Amittai fiának” ezzel pedig a költemény narrátora hallgatólagosan mintegy ismertnek tünteti fel az először megnevezettet (a Bibliában általában meg szoktuk tudni az először előforduló szereplők apjának nevét), s elvágja a főhős kötelékét más bibliai könyvekhez, ugyanis a kihagyott megnevezés azonosíthatta volna Jónást a 2 Kir 14,25-ben előforduló Jónással, Amittai fiával, akit a szakirodalom egy II. Jeroboám (Kr. e. 788-747) korában élt személlyel azonosít.60 Ettől Babits szövegében Jónás elbeszélésbeli kiléte megváltozik, már ennek az átköltött Jónás könyvének szereplője lép elénk, miközben e magyarázatra sem szorulónak beállított megjelenítéssel a narrátor arra hagyatkozik (és arra számít), hogy a Biblia ismeretében már a cím olvastán tudjuk, kiről van szó. Érdekes, hogy a főszereplő apjának megjelölését már Batizi is kihagyta („Szóla az úristen Jónásnak, ezt mondá:”), noha ő egy egész keret-versszakot betoldott e kezdet elé, s vajmi ritkán hagyott ki bármilyen mozzanatot, majd ugyanezt kihagyta Arany János is, aki Próféta-lomb címmel tervezte a maga költői átiratát, de 1877-ben csak az első két sorig jutott: „Monda pedig az Úr választott hívének: / Menj, hirdess végromlást a nagy Ninivének." Babitsnál

60 Sasson, Jack M., Jonah : A New Translation with Introduction, Commentary, and Interpretations, New York - London - Toronto - Sydney - Auckland, Doubleday, 1990, (The Anchor Bible, 24B), 69.

382