Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
a következtetésre jut, hogy a magyar írástudók és a francia értelmiségiek vitája között szellemi nívókülönbséget lehet felfedezni a magyar írók rovására. Épp ellenkezőleg. Az NRF-ben és a Nyugatban a Trahison des clercs-rő\ folyó vita a két folyóirat közötti párhuzamosságra, szellemi rokonságra nyújt ékesszóló példát. Ezt a párhuzamosságot erősíti meg egy másik front, amelyet Babits a húszas évek közepén nyitott. Egy évtizeddel korábban Babits volt az a nyugatosok közül, aki kritikusan, de nagy figyelemmel foglalkozott az induló magyar avantgárd teljesítményével Ma, holnap, és irodalom című tanulmányában. A vitában annyiban az ellenfél, Kassák lett a győztes, hogy egy virulens, egyre hangosabb, erőteljesebb, a fiatal írók és költők körében egyre népszerűbb felfogásnak adott hangot. Az erre következő évtized a magyar avantgárd fénykora volt. A Nyugat defenzívába szorult. 10 év elteltével, 1925-ben azonban, itt nem részletezhető okokból a magyar avantgárd végzetesen meggyengült. Babits érzékelte az erőviszonyok változását és Új klasszicizmus felé címmel - némi túlzással azt mondhatnám - harci programot hirdetett, amelynek az volt a veleje, hogy az avantgárd radikális hagyománytagadása után térjünk vissza a hagyományokhoz.21 Az irodalomnak tisztelnie kell a verstan, a műfajok, a nyelvtan alapvető szabályait. A felforgatás évtizede után eljött a klasszicizálódás kora. Az irodalom elsődleges kötelessége az örök értékek védelme a bennünket körülvevő új barbárság ártalmaitól. Ez a program nagyon sokban emlékeztet arra a törekvésre, amelyet az induló NRF hirdetett meg a maga idejében. Gide-ék 1909 és 1914 között kétfrontos harcot folytattak. Egyfelől a Moréas-Maurras-féle újklasszicizmussal, konzervatív fordulattal, a klasszikus francia hagyományhoz való visszatérés parancsával szálltak vitába. Másfelől az induló avantgárd szélsőséges formarombolásával szemben pozícionálták magukat. Egyfajta modern klasszicizmust hirdettek. Egyszerre kívántak modernek és klasszicizálók lenni. Ez a program kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Babits 1925-ben, az Új klasszicizmus felé című esszéjében kifejtett. Noha az 1919-ben újrainduló NRF nem tért vissza változatlanul az első korszak irányához, a két folyóiratnak a modernséghez való viszonya a húszas években a mondott okokból nagyon közel került egymáshoz. Az NRF ugyanolyan türelemmel, önmérséklettel viszonyult a francia avantgárd húszas években fellépő csoportjaihoz, ahogyan a Nyugat a vele szemben mindig agresszíven és türelmetlenül fellépő magyar avantgárdhoz. Csak két példát említek ennek alátámasztására: 1921-ben a fiatal Déry egy terjedelmes, lényegét tekintve elismerő cikket jelentetett meg a Nyugatban a dadaizmusról.22 Osvát a Nyugatban kezdte el közölni Kassák Egy ember élete című önéletrajzi regényét. Az NRF-ben a francia dadával, majd a szürrealizmussal szemben, pél21 Babits Mihály, Új klasszicizmus felé, Nyugat, 1925,19,17-20. 22 Déry Tibor, Dadaizmus, Nyugat, 1921, 7, 552-556. 355
