Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
dául Gide, Riviere vagy Valéry részéről ugyanezt a szolidaritási hajlandóságot fedezhetjük föl.23 Breton éppúgy jelen van az NRF-ben, ahogyan Kassák a Nyugatban. Később ez a viszony feszültségekkel telik meg, de sohasem az NRFvagy a Nyugat magatartása, hanem az avantgárd csoportok agresszivitása, intranzi- genciája miatt. A történelem alakulása folytán azonban két lényeges különbség adódik a két folyóiratban az avantgárd modernség vonatkozásában. Egyrészt a magyar avantgárd kezdettől fogva háborúellenességéről volt ismert, kezdettől szembehelyezkedett a politikai hatalommal. Ahogyan közeledünk a háború végéhez, a forradalmakhoz, ebből az antimilitarizmusból egyre határozottabban bontakozik ki valamiféle forradalmi, szélsőbaloldali politikai magatartás. A forradalmak bukása után ez azzal a következménnyel járt, hogy a magyar avantgárd képviselőinek életük és testi épségük megőrzése érdekében célszerű volt elhagyni az országot, emigrációba vonulni. A Nyugat és köre egy-két kivételtől eltekintve Magyarországon maradhatott. Üldözésben volt része, de korántsem volt kitéve olyan veszélynek, mint Kassák és hívei lettek volna. A magyar avantgárd átköltözött Bécsbe. Ezzel azonban elszakadt a magyar közönségtől. Rákényszerült arra, hogy egy befelé forduló, kisszámú, közönség nélküli kísérleti laboratóriumként működjék. Amikor a politikai amnesztia következtében 1926-ban visszatérhettek Magyarországra, s újra találkozhattak a magyar közönséggel, akkor eljött az igazság pillanata. Kiderült Kassák és köre számára, hogy nincs olyan közönség, amelynek az érdeklődésére számot tarthatnának. A progresz- szió oldalán versenytárs nélkül maradt a Nyugat. A francia irodalmi élet nem ilyen betegen fejlődött. A konkurens irányzatok folyamatos erőpróbái egyensúlyt teremtettek, s e kiegyensúlyozott viszonyok között az NRF tudta, meddig mehet el, és hol vannak a határok, amelyek között maradnia kell. A másik különbség abban rejlik, hogy a konstruktivista fordulat után a magyar avantgárd nem alakít ki új arculatot. Franciaországban a dadaizmus után a szürrealizmus éppen a húszas évek második felében vesz nagy lendületet, amikor a magyar avantgárd véglegesen lehanyatlik. A Nyugat lesz tehát újra az irodalmi modernség zászlóvivője, miközben az NRF-nek egy nagyon is életképes új avantgárd iránnyal kell versenyeznie. Németh Andor mérlegének rezignált tónusát az adja, hogy a kritikus véleménye szerint a magyar irodalom alakulása a húszas évek végére egy szerinte lendületét vesztett irodalmi formáció kezébe került, miközben az NRF-nek sikerült épségben megőriznie kezdeti szellemi erejét. Mából visszatekintve azonban nem osztjuk Németh Andor ekkori pesszimizmusát. A kétségtelen különbségek ellenére az NRF és a Nyugat a lényeget tekintve egy és ugyanazon irányban haladt. Mindkét folyóiratot valahová 23 Gide, André, Dada, NRF, 1920, 4, 477-481.; Breton, André, Pour Dada, NRF, 1920, 8, 208-215.; Riviére, Jacques, Reconnaissance á Dada, NRF, 1920, 8, 216-237. 356
