Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
ható kompromisszumok megkötésére a hivatalos kultúrpolitikával. Nem ad fel stratégiai pozíciókat, de tesz gesztusokat a Magyar Tudományos Akadémiának, a Társaságoknak. Ez gyanakvást és sértődöttséget idéz elő a Nyugat század eleji arculatát épen megőrizni kívánó társak körében. Németh Andor ítélete, amely szerint a Nyugat elöregedett folyóirattá vált volna, nem független ettől a babitsi előretöréstől a szerkesztőségben. Németh a század eleji radikálisan liberális szellem háttérbe szorulását konstatálja a lapban. Gyanakvásra és sértődésre gyanakvás és sértődés a válasz. Babits igazságtalannak tartja a vele szembeni egyre ingerültebb légkört a folyóiratban, mert úgy érzi, hogy semmit nem árult el a Nyugat értékeiből. Az a körülmény, hogy Baumgarten Ferenc végrendeletében őt teszi meg az általa kezdeményezett alapítvány fő kurátorává, egyre inkább a Babits oldalára billenti a mérleget. Nos, ilyen típusú belső meg- hasonlással a Nouvelle Revue Franţaise szerkesztőségében nem találkozunk sem ekkor, sem később. Németh Andor szemében a magyar folyóirat gyengébb minőségének a francia társával szemben az a vita a bizonyítéka, amely nagyjából ugyanabban az időben zajlik a budapesti és a párizsi lapban. Julien Benda megjelenteti Az írástudók árulása című könyvét, s ezt a Nouvelle Revue Franţaise egymást követő számaiban éles vita követi. Többek között Gabriel Marcel, Albert Thibaudet és a kor egyik ismert kritikusa, Ramón Fernandez szól hozzá a könyv által felvetett kérdésekhez.17 Mint ismeretes, Babits recenziót közöl a Nyugatban Benda könyvéről, és ennek kapcsán részletesen ismerteti és értelmezi a benne leírtakat. Azonosítja álláspontját a Bendáéval, de érdekes módon úgy, hogy az aufklérista, baloldali Benda üzenetét egyfajta katolikus intellektualizmus szellemében átértelmezi. Azt az álláspontot fejti ki, hogy a szellem embere elárulja hivatását, ha nem az igazság védelmében lép fel, ha elhagyja az értékek birodalmát, ha feladja az értékek védelmezőjének posztját és leszáll a napi politika, a piszkos közélet relativista birkózásaiba.18 Babits könyvismertetése körül is szenvedélyes vita lobban föl a magyar sajtóban. Osvátot oly mértékben felháborítja Babits véleménye, hogy feladja hallgatását és megírja élete utolsó írását, egy Babitshoz intézett levelet, voltaképpen a babitsi álláspont igazát vitató cikket. Dogmatizmussal és sterilitással vádolja meg az írót.19 Szövetségese, a folyóirat főszerkesztője, Ignotus is kétségeit hangoztatja Babitsosai szemben. Sőt, a költő külföldre települt ifjúkori barátja, Szilasi Vilmos, Husserl tanítványa és szellemi örököse, Heidegger kollégája is vitatja Babits igazságfogalmát.20 Nagyon elfogultnak kell lenni a Nyugattal szemben, ha valaki, mint Németh Andor, arra 17 Marcel, Gabriel, En marge de la trahison des clercs, NRF, 1927,12,831-836.; Fernandez, Ramon, Sur la trahison des clercs, NRF, 1928,1,102-107. 18 Babits Mihály, Az írástudók árulása, Nyugat, 1928,18, 355-376. 19 Osvát Ernő, Az írástudók árulása : Levél Babits Mihályhoz, Nyugat, 1928, 23, 761-762. 20 Ignotus, írás és árulás, Nyugat, 1929,10, 554-556.; Szilasi Vilmos: Az írástudók árulása : Levél Babits Mihályhoz, Nyugat, 1929, 7, 474-484. 354
