Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
mokrácia puffogott, ott az előkelő konzervativizmus vigyázott fölényére; a két szerkesztő pedig egymást okolta."16 A két pólus között egyre nehezebben megvalósítható egyensúlyozás beszédes (térhasználati) példája volt, amikor az 1932. január 10-én megtartott A/yw^aí-jubileumon az emelvény közepére egy üres szék került - Osvátnak, Adynak és a többi eltávozottnak szentelve, valójában inkább a jelenlevők közti hierarchia kérdését elhárítandó. „Szegény Gellért Oszkárnak hogy kellett méricskélnie, ki hol üljön, s mit vezessen be, hogy a libikóka a két szerkesztő között egységben álljon.” - emlékeznek hasonlóan többek.17 A két (egymástól egyre távolodó) centrumhoz való igazodás, az „egyenlő távolság" elvének betartását jól példázza Németh László, 1931 novemberében Móricznak írott levele. Ekkor Németh Babitshoz állt közelebb, de azt kérte Mó- ricztól, hogy ő is nyilatkozzon: „hasznosnak, kívánatosnak tartja-e”, hogy írjon a Nyugatba-, hiszen „a Nyugatnak két szerkesztője van, s én, tekintet nélkül a megállapodásokra, nem tartom illőnek, hogy a folyóiratba az egyik szerkesztő akarata ellenére dolgozzam.”18 A szerzők többsége, egyik vagy másik szerkesztőhöz kötődött inkább; kijelölődő pozíciójuk e két-középpontú rendszerben - ahogyan Németh László pontosan érzékelteti - megfelel egy, két középponttal (gyújtóponttal) rendelkező geometriai alakzat, az ellipszis definíciójának. (Ez olyan pontok halmaza, melyek két rögzített ponttól mért távolságának összege állandó.)19 Ez a geometriai alakzat, a mintájára létrejövő struktúra, szükségszerűen gyengébb, sérülékenyebb, mint az egyetlen középponttal rendelkező kör. Móricz és Babits együttműködése 1933-ban megszakadt, Móricz a Nyugatot végleg elhagyta. „A Nyugat együtt újult meg Babitscsal”20 aki, bár már bő másfél évtizede szerkesztette a lapot, csak most jutott abba a helyzetbe, hogy kompromisszumoktól mentesen független vezéregyéniség legyen. A Nyugat indulása óta nemcsak a gazdasági és politikai környezet ment át jelentős változáson, de az irodalmi életben is újabb generációk léptek színre. Babits jóval idősebb, tapasztaltabb volt a másodiknak és harmadiknak nevezett nemzedékek tagjainál; megcsodált műveltsége és tehetsége okán is hasonlíthatatlan tekintéllyel rendelkezett körükben. „Egyetértve vele s ellentmondva neki, ő volt mindig a mérték és a példa.”21 - vallotta Radnóti. Babits ugyanolyan összetartó és mértékadó erő lett, mint Osvát volt: neki akartak megfelelni, tőle tartottak, őt tisztelték. Átvette az iro16 Németh, Ember..., i. m. = N. L., Homályból..., 2. jegyzetben i. m., 384-385. 17 Németh László, Utolsó széttekintés, Budapest, Magvető - Szépirodalmi, 1980, 249. - Hasonlóan számol be minderről Vas István és Devecseri Gábor is. 18 Németh László Móricznak, 1931. november 16 = Móricz Zsigmond, a Nyugat..., 3. jegyzetben i. m., 216. 19 Vagyis ha egy szerző az egyik szerkesztőtől távolabb állt, akkor kellett, hogy a másikhoz „húzzon”. 20 Vas István, Tengerek nélkül, Budapest, Szépirodalmi, 1978, 228. 21 Radnóti Miklós, Napló, Budapest, Magvető, 1989,177. 34
