Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
rista írást, amelyek a Poesia című folyóiratban az év tavaszán láttak napvilágot.7 Annál inkább megtehette ezt, mert a futuristák Párizsban, francia nyelven intézték első provokatív üzeneteiket a közönséghez. Babits a Nyugatban ehhez képest némi késéssel, 1910 áprilisában reagált a Poesia folyóirat küldeményére, amely a második futurista kiáltványt és Marinettiék néhány költeményét tartalmazta.8 Copeau kis írása csöpög a gyilkos iróniától, s egy ponton megnyugtatja olvasóit, hogy a lapnak „eszébe sincs fontosnak tartani ezt a fellengzős, inkoherens és nevetséges prózát. Nincs mit bírálni az olyan mondatban, amely sem logikára, sem stílusra nem visel gondot. Nincs értelme elutasítani annak a gondolatait, aki nem gondolkodik”.9 Babits, mintha Copeau szájából venné ki a szót, a futuristák Nyugatnak címzett küldeményét „elég ízléstelennek” bélyegzi, szól a kis kötet „tökéletesen érthetetlenül és nagyhangúan szimbolikus előszaváról”, a kötetben „erőszakkal disznólkodó és zseniáliskodó, szerfelett af- fektált költeményeket talál” S mindennek végkövetkeztetéseként Babits a Nyugat nevében elutasítja a Poesia szövetségkereső jobbját: „Mindezek nem olyan dolgok, melyek alapján a Nyugat a Poesiával valami szellemrokonságot vállalhatna”10 Az NRF egyszer, hasonló hangnemben még visszatért a futuristákra, de ezután nem sokat törődött Marinetti mozgalmával. A Nyugat ellenben, a későbbiekben, de még a háború előtti években különös módon, nyitottabbnak, érdeklődőbbnek bizonyult az avantgárdnak eme híres-hírhedt iskolája iránt. Balázs Bélától Szabó Dezsőig egészében elismerőbben, nagyobb figyelemmel méltatták Babitsnál a modernségnek ezt az új hajtását. Mindent összevéve persze a Nyugat mindeme reakciók ellenére nem a Poesiával, hanem az NRF-fel maradt szellemrokonságban. A párizsi folyóiratnak nem kellett külföldi mozgalmakra figyelnie ahhoz, hogy tapasztalata legyen az ekkorra már Párizsban is elszaporodó radikálisan újító iskolákról. Az NRF horizontjára az indulás éveiben e csoportok közül nem Apollinaire vagy Cendrars, nem az irodalmi kubizmus, hanem az említett una- nimista iskola került. Tanulságos összevetni azt a viszonyt, amely a Jules Romains követői és Gide folyóirata, illetve azt, amely Kassák csoportja és a Nyugat között alakult ki. Korholták őket, vitatkoztak velük, de teret adtak nekik, és a hangnem, amelyben a vita folyt, a futurizmussal szembeni megvetéssel ellentétben kifejezetten barátságos volt. Az unanimisták hasonlóan mérsékelt hangnemben válaszoltak. A modernség e két iránya között érdemi kommunikáció alakult ki. Ez a magatartás összefügg az NRF két alapelvével, amelyek kísértetiesen hasonlítanak 7 Copeau, Jacques, „Poesia” et le Futurisme, NRF, 1909, 7, 82-83. 8 Babits Mihály, Futurizmus, Nyugat, 1910, 7, 487-488. 9 Copeau, i. m., 82-83. 10 Babits, Futurizmus, i. m., 487-488. 348
