Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
a Nyugat által vállalt, fentebb említett alapelvekre. Az egyik az, hogy a folyóirat nem politizált, arra törekedett, hogy az írásműveket kizárólag irodalmi értékük szerint ítélje meg. A másik az írói szabadság, a művészet autonómiájának védelme volt. A folyóiratot ebből kifolyólag ugyanolyan jó értelemben vett eklekticizmus jellemezte, mint a Nyugatot A magyar folyóirat két szempontból kevésbé szerencsés volt, mint az NRF. Az egyik az, hogy fellépésekor, egy rövid időre nem volt nálánál korszerűbb törekvésű irodalmi orgánum, s ez kialakította a munkatársakban az elsőség igényét, abba az illúzióba ringatta őket, hogy korszerűség tekintetében nincs és nem is támadhat versenytársuk. A magyar avantgárd csak a Nyugat indulása után hét évvel lépett föl szervezetten. Az NRF-nek ezzel szemben születése pillanatától hozzá kellett szoknia, hogy vele egyenrangú ellenfelek között kell kivívnia az őt megillető helyet. A Nyugat másik hátránya éppen a hazai avantgárd támadókedvéből adódott. Babits nem sokkal volt fölényeskedőbb, mint Henri Ghéon vagy az NRF más munkatársai az unanimistákkal szemben, Ma, holnap, és irodalom című korholó írására azonban igen ellenséges választ kapott Kassáktól, ami a vitákat éppúgy a háborúság közegébe emelte át, mint a Nyugat és a népnemzeti iskola közötti ellentétet.11 Arra, ami az NRF-ben végbement,12 a szabad vers lehetőségeinek megvitatására a Nyugatban nem volt lehetőség, mert a szabad vagy a kötött vers alternatívája hitvitává változott. A Babits és Kassák között az avantgárd tárgyában a vita azonban már 1916-ban zajlott le, egy olyan időszakban, amelyben az NRF évekre felfüggesztette tevékenységét, és a folyóirat csak 1919-ben indult újra. Jó okunk van rá, hogy ne úgy fogalmazzunk: ugyanazon a néven új folyóirat indult. A szerkesztőség és a belső munkatársak ugyanis szellemi és személyes téren a háború éveiben is együtt maradtak annak ellenére, hogy Jacques Riviére fogságba került, hogy többen a német-francia front különböző helyein teljesítettek szolgálatot, hogy a háború a hátországban is szétszórta a párizsi csapatot, hogy egyikük-mási- kuk az emigrációt választotta. Az újrainduló Nouvelle Revue Franţaise törzstagjai zömmel ugyanazok voltak, mint akik a háború előtt a lapot készítették. Nézeteiket folyamatosan egyeztették a folyóirat szüneteltetése idején is. Tehát nem lehet beszélni megszűnésről, csak szüneteltetésről. Miért történt ez? A világháború miatt. Ez a magyarázat első pillantásra hihetetlennek tűnik. Hogyan lehetséges, hogy a Nyugat Budapesten a háború alatt is tudott folyamatosan működni, legföljebb a háborús cenzúra tett kárt benne, a gazdag és európai 11 Babits Mihály, Ma, holnap, és irodalom, Nyugat, 1916, 17, 328-340.; Kassák Lajos, „A rettenetes nagy hamu" alól Babits Mihályhoz, Nyugat, 1916,18, 420-424. - Babits válasza rögtön alatta olvasható. 12 Arnauld, Michel, Le lyrisme de Goethe, NRF, 1909, 8, 89-111.; Ghéon, Henri, Lettre ä Michel Arnauld á propos du vers franţais, NRF, 1909, 10, 338-340.; Arnauld, Michel, Du Vers franţais, NRF, 1910, 12, 429-439.; Ghéon, Henri, Une discipline du vers libre: selon MM. Vildrac et Duhamel, NRF, 1910, 15, 452-464. 349
