Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
dapesti modernek helyzeti előnybe is kerültek párizsi társaikkal szemben: a. Nyugatban igen hamar megindulhatott a Freud-recepció, amiben a francia irodalmi világ csak később tudta behozni lemaradását. Nem puszta elsőségről, nem filológiai kérdésről van szó. A pszichoanalízis az emberi személyiségről való tudás gyökeres megújításának egyik útját jelentette, s így adaptációja sokat mond az adott irodalom szellemi beállítódásáról. A Nyugatban, amely több évtizedes kulturális elmaradás behozására tett kísérletet, a nyugaton a modernségnek egymás után tagoltan fellépő, egymást leváltó hullámai egyszerre, egymásra torlódva jelentek meg, s ezek között, a Baudelaire- től a parnasszistákon át Verlaine-ig számos francia íróra hivatkozó és belőlük merítő írások között elszigetelten számos olyan megnyilatkozást találunk, amelyek tökéletesen egybecsengtek a Nouvelle Revue Franţaise szerzőinek felismeréseivel. Az ilyen találkozások véletlenszerűek voltak. Balázs Eszter hívja föl a figyelmet doktori értekezésében, hogy a francia folyóirat neve „egyetlenegyszer szerepelt 1914 előtt a magyar folyóirat lapjain”, Révész Andornak A mai francia irodalom című, 1913-ban írt szemléjében.6 Ez a hiány csak mai szemmel látszik jelentőségteljesnek. Ne feledjük, hogy ezekben az években sem a Nyugat, sem az NRF nem rendelkezett még azzal a presztízzsel, amelyre az elkövetkező években, évtizedekben tettek szert. Az lett volna a csodálatos, ha a nyugatosok már 1913-ban felismerték volna Gide csapatának kivételes jelentőségét a francia irodalmi modernség történetében. A lényeges az az alapvető különbség, amely a Nyugatot elválasztotta az induló NRF-től: a francia folyóirat programszerűen kereste a modernség nemimpresszionista és a szimbolizmuson túllépő útjait. Ilyen programszerű útkeresés nálunk a Nyugattal szakító fiatal Lukács György és Balázs Béla gyakorlatában és intézményesen a rövid életű Renaissance folyóiratban mutatható ki, de - itt nem elemezhető okokból - ez sem színvonalában, sem hatásfokában, sem jellegében nem hasonlítható össze a párizsi folyóirat kereséseivel. A modernség-programnak a Nouvelle Revue-éval összemérhető megújítása az időközben iránymódosítást végrehajtó Nyugat későbbi évfolyamaira maradt. Fontos ezt a korlátozást megtennünk, mert a két folyóirat indulásával egy időben, sőt, már azt megelőzően is, készültek olyan forgatókönyvek Francia- országban, Európában, amelyek radikalizmusban messze túlszárnyalták a Gide és Ignotus szellemi irányítása alatt működő két csoport legmerészebb elképzeléseit is. E forgatókönyvek egyikét az olasz futuristák írták. A két szellemi műhelynek a futurizmussal kapcsolatos álláspontja, legalábbis kezdetben, éppúgy tökéletesen egybeesett, mint az irodalmi konzervativizmussal szemben Gide és Tóth Árpád állásfoglalása esetében láttuk. Az NRF-ben Jacques Copeau már 1909 augusztusában ismertette Marinettiék kiáltványait, és néhány más futu6 Révész Andor, A mai francia irodalom, Nyugat, 1913, 6, 506. 347
