Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
szőr lapalapítási törekvésekben is testet öltő* 9 lázadó erők rendre szembefordultak vele, de mindannyiszor kudarcot vallottak.10 A Nyugatról leválva, mintegy Osvát ellenében, őt meghaladva, új, jelentős irodalmi folyóiratot létrehozni senkinek sem sikerült.11 Irányító pozícióját elvenni tőle nem lehetett; - érezvén gyengülését - maga adta fel. A Kassák által megadott térpozícionálást („gárdájából egyetlen figura sem nőtt föléje vagy eléje”12) kiegészíthetjük a közismert tényekkel: Osvát régi és új tehetségeket gyűjtött maga köré, ő lett számukra a mérce13, az igazodási pont, az origo. Ezen első A/ywgaf-korszak szerkezet-metaforájaként ekképpen a kör-1 alkalmazom, annak - mint a későbbiekben részletesen bizonyítani próbálom - középpont nélküli, a hiánnyal, betöltetlenséggel karakterizálható, speciálisan osváti változatát. A folyóirat igazi szellemisége „Osváttal a Nyugatból eltűnt. Az alkatrészek szétbontottak, a feketeség szürkeséggé enyhült, majd tarka színek árasztották el.” - véli Hamvas Béla az új időszakról.14 Babits és Móricz „a Nyugat ars poéticájának, szerkesztési elveink két szélső pólusát képviselte, de ez a két pólus még sok vonatkozásban összetartozott.”15 Az összetartozás, az egymás felé ható gravitációs erők egy ideig működtek bár, de a kettős szerkesztés eredményeként kettős lapszámok születtek. „Nincs az az Osztrák-Magyar Monarchia, amelynek a két fele ennyire különbözött volna, mint a kétféle Nyugat; itt a delap kellene, mindenki mondja, tudja s érzi ezt, komoly, modern, antidekadens fiatal lap, de nincs elég pénz.": Szabó Lőrinc Hatvány Lajosnak, 1923. július 14. = Levelek Hatvány Lajoshoz, vál., szerk. Hatvány Lajosné, Budapest, Szépirodalmi, 1967, 283. - A hosszas elégedetlenkedés - és apósának támogatása - eredményeként 1927 elején megindíthatja a Pandorăt, mely végül mindössze hat számot élt meg. 9 A Nyugat végképp megbomlott belbékéjét, az elmérgesedett helyzetet jól mutatja, hogy 1929-ben már nemcsak Babits és barátai terveznek új lapot, de Osváték is (Kosztolányi, Karinthy, Nagy Endre, Szép Ernő, Gellért Oszkár és talán József Attila lennének a társak). A címek is megvannak: előbbié Viharágyú, utóbbié Bizalmas. Lásd erről Szilasiék Babitsnénak írott 1929. szeptember 6-án kelt levelét = Babits-Szilasi levelezés : Dokumentumok, összeáll., közread, és a bevezetőt írta Gál István, sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta Kelevéz Ágnes, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum - Népművelési Propaganda Iroda, 1979, (Irodalmi múzeum), 128. 10 A dolgozat több ponton jelentősen támaszkodik a következő munkákra: Fráter Zoltán, Ostvát Ernő élete és halála, Budapest, Magvető, 1987; Margócsy István, A magyar irodalom kultikus megközelítései, Irodalomtörténeti Közlemények, 1990, 3, 288-312. 11 A Tanú (1932-37; Németh László), a Válasz (1934-38; Sárközi György), a Szép Szó (1936-39; József Attila) és a Kelet Népe (Móriczcal 1939-42) már mind jóval Osvát halála után indultak. 12 Kassák Lajos, Osvát Ernő = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 476. 13 „Míg élt, nem a közönségnek, nem is az elismerésért, de nem is a jövendőnek, hanem csak neki írtunk. [...] Szolgái vagyunk, de ezt a szolgaságot büszkén vállalhatjuk.”: Illyés Gyula, Osvát = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 522. 14 Hamvas Béla, Osvát Ernő = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 493. 15 Kenyeres Zoltán, Etika és esztétizmus: Tanulmányok a Nyugat koráról, Budapest, Anonymus, 2001, 51. 33
