Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Szegedy-Maszák Mihály: Édes Anna: regény és/vagy példázat
„A húszfillérest bedobta a háttér gőzeiben pácolódó zongoraverklibe, mely siralmasan és nyöszörögve rázendített a Lohengrin nyitányra. Bogumil élvezettel szívta filléres cigarettáját. Wagner... A germán félisten... A német tölgyerdők zúgása... Minden alkalommal ezt játszatta a verklivel, s hogy szerette, abban nem kételkedem. Egyszer azonban elvétette a számot, s a Wagner-nyitány helyett a Ladi-la- dikomot nyekergette a szörnyű szerszám. Bogumil ezúttal is áhítatosan mondta: Wagner... A germán félisten... A német tölgyerdők zúgása...”22 Talán még azt a lehetőséget sem érdemes kizárni az idézettek értelmezésekor, hogy a „rázendített" szó mintegy a kisajátításban rejlő torzítás közönségességére céloz, hiszen a szóban forgó előjáték vonósok és fafúvósok pianissimo játékával kezdődik. Annyi bizonyos, hogy az összeegyeztethetetlenség az Édes Anna tizenkettedik fejezetének utalásában is érzékelhető: Patikárius Jancsi kisszerűsége éles ellentétben áll a hollandi személyiségének komor fennköltségével. Viselkedését a szöveg következetesen szerepjátszással társítja. „A viszontlátási jelenet sokkal elevenebb volt, mint egy színpadon lett volna” - olvasható a XI. fejezetben, a következő pedig ezt állítja: „Arról ábrándozott, hogy moziszínész." Édes Annát is az általa ismert népszerű művek közhelyeinek megfelelően látja: „Az operettprimadonnákhoz hasonlított, a szubrettekhez, akik az ősi nőt, a szoba- cicust utánozzák” (XIII. fejezet). Azt a kulturális közeget, amelyben a fiatalember otthon érzi magát, a történetmondó egyértelműen alacsonyrendűnek tünteti föl: „A jazz-bandnek megvan az a föltétien előnye, hogy mellette nemcsak gondolkozni nem lehet, hanem még érezni sem” (XIV. fejezet). A példázatnak két fő ismérve lehet: a cselekmény könnyen allegóriaként fogható fel és a szereplők nem jellemek, hanem véleményeket képviselnek. Az Édes Anna példázatos olvasói a címszereplő, a Vizy-házaspár és Patikárius Jancsi alakjánál is gyakrabban hivatkoznak Moviszter Miklós szerepkörére. Jellemző példaként idézhetem az orvosra vonatkozó szavakat egy sok vonatkozásban igen figyelemre méltó méltatásból: „Mintegy a szerző szócsöveként nyilatkozik meg - gondolkozásának előképeit meglelhetjük a korábbi művekben -, de szervetlenül illeszkedik a regényvilágba”.23 A legtöbb értelmezés tartalmaz ehhez hasonló föltevést, legföljebb nem sugallja azt, hogy az orvos szerepköre művészi fogyatékosságot rejthet magában. Lényegében más álláspontot csak a regénynek alighanem ez idő szerint legújabb magyarázója foglal el, ki elődeinek megközelítéséről a következőket írja: „Ezek az olvasások Moviszter alakját, amelyhez a »passzív humanizmus« képzetét rendelik - alighanem elhamarkodottan - azonosítják egy feltételezett szerzői nézőponttal”.24 22 Uo„ 334. 23 Barabás, i. m., 149. 24 Bónus Tibor,/! másik titok: Az Édes Anna értelmezéséhez. Irodalomtörténet, 2007,4,478. 304
